A Föld lakói között évezredek óta az egyik
legelterjedtebb kultusz a Nap tisztelete. Egymástól távoli
kontinensek különbözo népei különbözo módokon, de
szinte kivétel nélkül kifejezték tiszteletüket, s bemutatták
hódolatukat vagy éppen áldozataikat a sokféle néven tisztelt
napistennek.
Már a sumerek, akik az i. e. IV. évezredben kialakították
az elso fejlett civilizációt az osi Mezopotámiában,
fontosnak tartották, hogy áldozatokat mutassanak be az általuk
Utunak, illetve Babbarnak ("fényesen ragyogó") nevezett
napistennek. Az oket követo akkádok, akik elsoként
teremtettek birodalmat e fontos területen, folytatták a
kultuszt immár Samas ("Nap") néven tisztelve az istenséget.
Az akkádok örökébe lépo babilóniak vallási rendszerének
évezredekre szóló továbbélése figyelheto meg egészen a Római
Birodalomig, sot azon túlnyúlóan is. Így például, amiként
a babilóniak az általuk Samasnak nevezett napistent napszekéren
láttatták égi pályáján, a császárkori Róma neves költoje,
Ovidius ugyanígy írta le a napisten szekerének égi útját.
Megjegyzendo, hogy Samas hatalmi jelvénye, a jellegzetes hármas
korona, a tiara, a pápák hatalmi szimbólumaként jelent meg a
késobbiekben.
Az ókori Kelet csaknem minden népének megvolt a maga
napistene, vagy épp -istennoje. Az elamiaknak csakúgy, mint a
perzsáknak, a hettitáknak éppúgy, mint a kánaániaknak vagy
föníciaiaknak, akik egyiptomi mintára naposzlopokat is állítottak.
Az egyetlen kivétel
1999. 08. 07. (III/31)
