Charles Darwin nem forgott magas körökben, nem volt jó szónok, sem ravasz politikus. Öröksége talán mégis nagyobb hatással volt az emberiség gondolkodására, mint bármely más tudósé. A természetes kiválasztódással és az evolúcióval foglalkozó életműve a 19. századi meghatározó eszmék közül egyaránt ihletője volt a freudizmusnak és a marxizmusnak is (dedikált művét, A tőkét Marx el is küldte Darwinnak), 20. századi követői között pedig megtalálhatók a nácik és a kommunisták is. A brit tudós szerint „az élő szervezetek változékonyságában és a természetes kiválasztódás folyamatában nincs több tervszerűség, mint abban, ahogy a szeszélyes szél fúj". Az élet természetfeletti forrását megtagadó Darwin - talán akarata ellenére is - a Bibliával szemben álló eszmerendszerek szimbólumává vált. Születésének kétszázadik évfordulóján a BBC így méltatta Darwint: „Az ember, aki megölte Istent."
Charles Darwinnak már a nagyapja is neves evolucionista volt. Erasmus Darwin sokoldalú tudósként számos területen megelőzte korát. Egyik 1779-ben keletkezett munkájában például leírta a hidrogén és oxigén keverékével működő rakétahajtómű alapelvét, de tervezett beszélő gépeket is. Az 1794-ben írt Zoonomia című könyvében unokájához kísértetiesen hasonlóan írja le az evolúció elméletét: „[Az állatok] egyetlen élő rostból fejlődtek ki, a változások fő mozgatórugója pedig a környezethez való alkalmazkodás volt, ezek a változások később továbböröklődtek."
A vagyonos családból származó Charles Darwin először orvosnak tanult, de mivel nem bírta az operációk és a vér látványát, hamar lemondott róla. Apja unszolására ekkor Cambridge-be, a Christ Collage-be ment teológiát tanulni. Ez sem túlságosan vált be neki, bár érdekes módon, míg a legtöbb tantárgyból rosszul állt, teológiából az ötszáz hallgató közül a huszadik legjobbnak bizonyult. Ennek is köszönhette, hogy kiváló eredménnyel végezve szerzett diplomát. Ekkor még - jegyzi meg később - hiszi, hogy a „Biblia minden szava betű szerint és szigorúan véve igaz ". Így az ide-oda csapódó, céltalan fiatalember számára úgy tűnt, hogy a lelkészi hivatásban találja meg helyét a világban. A sors azonban közbeszólt.
2011. 08. 05. (XV/31)
