1980-ban Amerikát megrázta egy ígéretes jövő előtt álló republikánus politikus botránya. Robert Bauman volt az első konzervatív kongresszusi képviselő, aki kénytelen volt a nyilvánosság előtt elismerni azt, hogy homoszexuális. Bauman nem önként vállalta a „coming out”-ot. A marylandi képviselőt tetten érték, amikor egy fiatalkorú homoszexuális prostituálttal randevúzott. A négygyermekes, családvédő politikus ekkor már nyolc éve volt a kongresszus tagja, és a republikánusok arra számítottak, hogy a képviselőházban többségben lévő párt őt választja a frakció elnökének. A 43 éves politikus bocsánatot kért mindenkitől: titkos hajlamait annak tulajdonította, hogy ötéves korában egy tinédzser fiú megrontotta. Ennek ellenére Bauman a botrányt követően mindent elveszített: parlamenti karrierje kettétört, családja szétesett, vagyonát elveszítette és befolyásos barátai is otthagyták.
Csata a szavakértMa már szinte elképzelhetetlen az a világ, amikor egy politikus homoszexuális életstílusa ilyen – pontosabban bármilyen – megrázkódtatást vált ki a nyugati demokráciákban. Pedig a hetvenes években úgy tűnt, hogy a szexuális devianciák az aktivisták törekvései ellenére minden korábbinál nagyobb társadalmi elutasítottságba ütköznek.
A később melegbüszkeség néven ismertté vált társadalmi mozgalom születésnapját általában az 1969. június 11-én történt, úgynevezett Stonewall-lázadáshoz kötik. A New York-i félreeső mellékutcában működő Stonewall bár népszerű volt a homoszexuális szubkultúra tagjainak körében. A szórakozóhelyet a manhattani olasz maffia ellenőrizte, és emiatt a rendőrség figyelmét is felkeltette. Az egyik ilyen razzia után a vendégek közül többen összeverekedtek a rendőrökkel. A csetepatéhoz a környékről több hajléktalan banda is csatlakozott, így a rendfenntartók szorult helyzetbe kerültek. A közrendet csak hajnalra sikerült helyreállítani.
2013. 08. 16. (XVII/33)
