Egy hónapja jelent meg a könyve, ami megjelenése óta vezeti a német sikerlistákat. Mégis, amikor recenziókat kerestem a műről, szinte semmit nem találtam németül. Pedig bestsellerekről hálás dolog írni...
– Így van: miközben nagy nemzetközi visszhangja van a könyvnek, és több mint húsz országban vették már meg a kiadási jogokat, Németországban teljes a hallgatás. Megdöbbentő ez a csend: nem perelnek, nem fenyegetnek, csak hallgatnak. Pedig minden történetet pontos nevekkel írtam meg, megmondtam, hogy melyik szerkesztőségnél mi történt. Megne-veztem több olyan cikkemet is, amit a Frankfurter Allgemeine szerkesztőségében a német szövetségi hírszerzés, a BND munkatársai írták az irodámban, ahol 17 éven át volt asztalom. Ezek a cikkek utána az én nevem alatt jelentek meg az újságban. A könyvhöz több mint 550 hivatkozást mellékeltem, amelyek az interneten is elérhetők. Minden részletet megadtam, amivel a manipulált cikkeket azonosítani lehet, leírtam, hogy a titkosszolgálatnak melyik ága mit kért tőlem, mennyit fizetett érte, mit kaptam a külföldi útjaim során. Leírtam az újságírók nevét, akik szintén ilyen szolgálatokat vállaltak. Köztük többen nagy megbecsülésnek örvendő személyek, akiket – hozzám hasonlóan – milliárdosok vagy a német hírszerzés fizetett. A német sajtótörténelemben még senki nem állt elő ilyen részletes, dokumentált bizonyítékokkal az újságírók megvesztegetéséről. Azt gondolom, hogy az érintettek pontosan tudják, hogy igaz, amit leírtam, és ezért nem beszélnek.
Botránykönyvet írt, de nem a megszokott módon. A legkeményebb leleplezéseket önmagával szemben teszi meg. Nem tart attól, hogy megbélyegzik, ráadásul joggal?
2014. 10. 22. (XVIII/43)
