„Azt mondja a balgatag az ő szívében: nincs Isten” – hangoztatja a Biblia (Zsoltárok könyve 14:1). A kinyilatkoztatás e mondata adta az ötletet Canterburyi Anselmus középkori filozófusnak, hogy Isten létezésének ésszerűen is beláthatónak, bizonyíthatónak kell lennie. Hiszen a dávidi állítás szerint, aki Isten létezését tagadja, az nem hitetlen, hanem balgatag, mai szóhasználattal: ostoba. Eszerint – Anselmus értelmezésében – Isten létezésének belátásához nem feltétlenül szükséges a hit, mert az értelem útján is bizonyítható.
Érvelése – melyet ontológiai (lételméleti) istenérvnek neveznek – a hétköznapi gondolkodás számára meglehetősen akrobatikusnak tűnik. Isten fogalma a tökéletes és hiánytalan lény fogalma. Ha ez a lény nem létezne, ez óriási hiányt jelentene benne, mondhatni, a lehető legnagyobbat. Ebben az esetben el tudnék gondolni egy nála tökéletesebb lényt, aki ugyanolyan lenne, mint Ő, de ráadásul még létezne is, vagyis tényleg semmi hiány nem lenne benne. Így ez lenne Isten, és nem az előbbi, aki nem létezik. Azt gondolni tehát, hogy Isten, a tökéletes és hiánytalan lény nem létezik, fogalmi önellentmondás. Vagyis ésszerűtlenség, logikai hiba. Tehát csak az ésszerűtlen, buta ember gondolhatja azt, hogy Isten nem létezik.
A bravúros, ám szokatlanul csavaros gondolatmenet másképp megfogalmazva kicsit közelebb hozható. Mózes 2. könyvében Isten Mózesnek így nyilatkoztatja ki önmagát és nevét: „Vagyok, aki vagyok (Ehje áser ehje). Ezt mondd Izrael fiainak: a Vagyok (Ehje) küldött engem hozzátok (…) Jahve (Leszek-voltam)… küldött engem hozzátok. Ez az én nevem örökké, és ez az én emlékezetem nemzedékről nemzedékre.” (3:14–15) Nyelvtanilag a Jahve istennév egy lefordíthatatlan szójáték a héber létigével, amely annak egyszerre jövő, múlt és jelen idejét is kifejezi, ezért szokták Örökkévalónak is fordítani, s ezt adja vissza a Jelenések könyve így: „aki volt, aki van, s aki eljövendő”. Az Ehje (Vagyok) ugyanennek a létigének a folyamatos egyes szám első személyű alakja. A Biblia Istenének 
fogalmába tehát lényegileg beletartozik a létezése. Ha olyan istenről beszélünk, amelyről gondolható az, hogy nincs, az nem a Biblia Istene, hanem valami más isten vagy istenfogalom. A Biblia Istenével kapcsolatban azt állítani, hogy nincs, fogalmi önellentmondás, hiszen Ő – hogy úgy mondjuk – maga a létezés, a Van. Róla azt mondani, hogy nem létezik, éppen olyan képtelenség, mint ha azt mondanánk, hogy a létezés nem létezik. Aki ilyet állít Istenről, annak a saját istenfogalma ellentmondásos, vagyis hibásan gondolkodik Istenről, nem a valódi Istenről beszél, hanem csak a fejében lévő irreális fantomkép ellen hadakozik. Azaz balgatag.
2015. 02. 13. (XIX/7)
