hetilap

Jellemző módon 2007-ben a humanista értékek alatt a hírességnek elsősorban a
vietnami és az iraki háború elleni fellépését értették. Kimaradt a felsorolásból
például az egészséges életforma propagálása, a jogvédő civil aktivitás, és nem
utolsósorban Fonda felvállalt evangéliumi hite, pedig az ügyek sorában, amelyek
mellett a sztár kiállt az élete során, ez a legfrissebb és saját bevallása
szerint a legnagyobb cél is.

A hollywoodi „királyi dinasztia” sarjaként Jane Fonda jómódban élhetett, mégsem
volt rózsás a gyermekkora. A krónikus depresszióval küszködő édesanya a
pszichiátriai kezelések miatt a családjától távol tartózkodott, „cserbenhagyta
gyerekeit” – legalábbis a kisiskolás Jane erre a következtetésre jutott. Hiába
kezelték hosszasan, az utolsó felvonás egy drámai öngyilkosságba torkollott: az
asszony felmetszette saját torkát. Fonda már befutott, sikeres nőként sem tudott
szabadulni a lelkiismeret-furdalástól, hogy anyjuk utolsó hazalátogatása során ő
dühében elbújt a lakásban, és testvérének is megtiltotta, hogy üdvözölje a
mamát. A papa, Henry Fonda pedig elfoglalt művészként tartotta magát távol a
családi fészektől. A kitűnő jellemszínész otthoni szereplését legfeljebb
citromdíjjal lehetett értékelni, Jane és öccse sokat szenvedtek rideg apjuk
miatt. A szintén színésszé lett fiú, Peter Fonda például felnőtt fejjel
hallhatta először e két szót: „szeretlek, fiam”.

A gimnazista Jane egykoron azért fogott fotómodellkedésbe, hogy egy szenzációs
szülinapi meglepetéssel kápráztassa el apját. Az ajándék egy visszafogott
„köszönöm” után kibontatlanul maradt, ugyanakkor Jane visszavonhatatlanul
elindult a nyilvános önfeltárulkozás útján. A modellszakma mellett – apai
útmutatással – kitanulta a színészmesterséget is, és egyre ígéretesebb
szerepeket ajánlottak neki.

A „kis Fonda” szerepkörből viszont nem kért, ezért Franciaországba ment
bizonyítani. Párizsban ismerte meg első férjét, a filmrendező Roger Vadimot is,
aki szerint Jane „nem tartotta magát sem szépnek, sem szexisnek, de magabiztos
nőként jelent meg, és mindig kész volt arra, hogy megbotránkoztassa a
közvéleményt”. Holott a valóságban távolról sem volt olyan magabiztos: a
függetlenségi vágy és a kritikai hajlam mögött végig ott munkált az önmarcangoló
énkeresés – minden téren. Bár a Barbarella című sci-fi ruhátlanul lebegő
űrnőjeként kivívta a népszerűséget, de szerencséjére tehetségéhez méltóbb,
fajsúlyosabb karaktereket is megformálhatott, például A lovakat lelövik, ugye?
című moziban.

A Klute című filmben a prostituált szerepe meghozta a színésznő első Oscarját,
de a szakmai siker mellett kibontakozott első magánéleti kudarca is. A hatvanas
évek végi trendbe tagozódva férjével nyitott házasságban élnek, és későn veszik
észre, hogy kapcsolatuk kitárt ajtaján idővel eltávozott a szerelem is. Vadim
úgy emlékezett vissza: „Jane és én a korszak kísérleti nyulai voltunk” – és
tegyük hozzá: 1973-ra egy a sok, egygyermekes, elvált házaspár közül. A
terhesség azonban megváltoztatta Jane-t: először lett igazán büszke arra, hogy
nő.

Barátai szerint Jane Fonda szüntelenül keresett egy „célt”, amiért a nap
huszonnégy óráját feláldozhatja. Mindenben a tökéletességre törekedett, s talán
ettől lett hihetetlenül kemény és teljesítménycentrikus. A hippidivat Jane
Fondát is Indiába sodorta, ahol nem találta meg ugyan a lelki békéjét, de
megértette, hogy a meditáció nem sokat segít a társadalmi igazságtalanságok
kezelésében. Ezért Fonda újabb szerepben igyekezett hasznossá tenni magát: mint
a közjóért felelős liberális jogvédő, feminista és békeaktivista. Ehhez az
ügyhöz egy erősebb politikai vénával bíró társ illett: második férje egy spontán
televíziós szerepléssel vívta ki Fonda csodálatát, mikor elszántan tartotta
magát egy szétoszlatott véres tüntetés alkalmával. A második házasságból
megszületik a második gyermek, Fonda pedig tovább próbálkozik a modern nő
szerepével, aki otthon, a munkában és a közéletben is teljes ember. Időközben a
kétszeres Oscar-díjassá lett színésznő elmondhatta, hogy sikeresen kilépett az
apja árnyékából. Sőt, amikor 1981-ben régi nagy álma vált valóra, mivel apjával
együtt dolgozhatott Az aranytó című produkcióban, és Henry Fonda a filmbeli
alakításáért elnyerte egyetlen Oscar-díját, azt is Jane vette át apja súlyos
betegsége miatt. Viszont az elismerések özöne sem segített rendezni apa és lánya
feszült viszonyát, és Henry rövidesen meghalt. Ráadásul a sztárnak néhány év
múlva a második házassága is megromlott.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek