hetilap

Még lehetne sorolni a húsz év fölöttiek számára talán teljes újdonságként ható neveket, melyek azonban gyerekek, fiatalok milliói számára nemcsak ismerősen csengenek, hanem tüstént párosítani tudják hozzájuk születési dátumukat, helyüket, hosszú karrierjük főbb állomásait s kiemelkedő színészi alakításaikat. A Youtube-ra feltöltött klipjeik nézettségével megszégyenítik Michael Jacksont, de még a Beatlest is.
A legnézettebb videó például Justin Bieber Baby című dala, amire eddig több mint 261,6 millióan (!) klikkeltek rá. Ő az ifjonc sztárok közül is az egyik legifjabb: 1994-ben született Kanadában. Autodidakta módon tanult meg gitározni, zongorázni, dobolni, trombitálni. 2007-ben édesanyjával együtt elkezdték egyes dalait feltölteni a már említett video­meg­osztó oldalra, így érkezhetett el a modern technika segítségével Justin számára a várva várt siker. Kegyeiért olyan sztárok álltak sor­ba, mint Justin Timberlake és Usher – a menedzseri szerződést végülis  az utóbbi köthette meg vele. 2008-ban (14 évesen) kötött lemezszerződést az Island Records-szal (az 1980-as évek óta az egyik legfontosabb kiadó, ügyfelei töb­bek között a U2, Bon Jovi, Bob Marley), majd 2009 júliusában jelent meg első dala, a One Time. Bár Justin tehetsége kétségtelen, a milliónyi sikítozva rajongó kislány talán mégis túl­zás. A tömegből kiemelhetnénk azt a hároméves kislányt, aki ország-világ előtt vállalta könnyeit, melyeket Bieberért és az iránta érzett (feltehetően) viszonzatlan szerelméért ontott. De megérte Bieberért ontani a könnyeit, hiszen a kislány alakítását eddig közel 14 millióan nézték végig!
A Youtube top5 legnézettebb videója között ott szerepel Miley Cyrus egyik nótája is. Miss Cyrus 1992-ben született Tenessee-ben. A Hannah Montana című sorozattal (majd később mozifilmmel) vált ismertté, ahol egy átlagos tinédzserlánynak álcázott sztárt játszik. Azóta megjelent egy életrajzi és egy önéletrajzi könyve is – nem kis teljesítmény röpke 17 év alatt. A megdöbbentő villámkarriert fokozza, hogy 2008-ban felkerült a Times magazin száz legbefolyásosabb embe­ré­nek listájára. Bár ő többre vágyik. Nemrégiben azt nyilatkozta: „Pályafutásomat nem alapozhatom kizárólag a hatévesekre, tovább kell lépnem, itt az ideje, hogy a 16 és a 26 évesek felé is nyissak.” Ennek érdekében 2010-ben új, az eddig megszokottaktól idegen szerepkörben láthattuk, ám Az utolsó dal című film mégsem aratott osztatlan sikert. Így Miley jelenleg kénytelen Hannah Montana maradni, de talán némi vigaszt nyújt neki, hogy az ő szőke parókás képeivel vannak tele  ma is az általános iskolás gyerekeknek szánt füzetek, tollak, pólók és zoknik. A Daily Express újságírója remekül összefoglalta a lényegét mindannak, amit a sorozat nyújtani tud a közönségnek: „A helyszínek szépek, akárcsak a szereplők, de bármi hasonlóság a való élethez csak a véletlen műve lehet.”
A legtöbb tizenéves gondolkodás nélkül feloldja a betűszót: HSM. Ez természetesen a High School Musical rövidítése. A trilógia amerikai gimnazisták (Zac Efron, Vanessa Hudgens, Lucas Grabeel stb.) mindennapjaiba kalauzol, akik azt a nem hétköznapi házifeladatot oldják meg, hogy elhitessék valódi hétköznapokat élő nézőikkel, hogy a fizika- és nyelvtantanulás, valamint a sportolás között az éneklés a valódi összekötő kapocs, a tiniszerelem pedig a tananyag része, valamint megtudhatjuk azt is, hogyan lehet Amerikát egy éjszaka alatt átutazni, hogy elénekelhessük szerelmünknek, hogy szeretjük. Ezek után nem csoda, hogy a HSM két főszereplője a forgatások során egymásba habarodott, bár a romantikus idillt némileg rontja, hogy Zac határozottan kijelentette, hogy sem szakítani, sem összeházasodni, sem összeköltözni nem fognak – ez legalább valódi tinire vall. Amúgy a való élethez való hasonlóság ez esetben sem igen fordulhat elő. Esztétikai szempontból egyébként a film egy rágógumi ízű vattacukorhoz hasonlítható leginkább, egy kis juharsziruppal nyakon öntve. A High School-csemeték közül egyébként Zac több filmben is szerepelt az elmúlt időszakban, jelenleg is egy egész estés filmen dolgozik, melyben egy drogfutárt fog alakítani.
Meglehet, hogy a fönt említett fiatalok kiemelkedő tehetségek, mégis érdemes megfontolnunk, hogy őket választjuk-e példaképeinknek. Olyan szenzációkkal van tele a sajtó, mint hogy a 16 éves Justin Bieber kezdi újra megtalálni a boldogságát, hiszen kétévnyi különlét után régi (!) szerelme visszatért hozzá – míg video­klipjeiben nála idősebb (és magasabb) hölgyek után epekedik, és elmondása szerint ezzel nincs is semmi probléma. Miley Cyrusról azt lehet tudni, hogy nem veti meg a vad partikon való részvételt, amelyeken kihívóan táncol. És hogy kilencéves kishúga is részesedhessen hírnevéből, közzétette, amint a kistesót éppen egy sztriptízdal eléneklésére buzdítja. És talán mind közül kiemelkedik a HSM-sztár Vanessa a saját maga által készített meztelen fényképeivel, melyek azóta bejárták a világhálót. Más teljesítményükről nem szól a fáma.
Úgy tűnik tehát, hogy míg Nagy Sándor Diogenészt kereste föl, hogy bölcsességéből részesedhessen, ma (ha virtuálisan is) a gyerekek inkább náluknál egy-két évvel idősebb vagy fiatalabb, nyilván igen „tapasztalt” személyek után kutatnak. Hogy ez a 21. században termő különlegesen sok kis Mozartnak köszönhető-e, vagy inkább valami másnak, azt az olvasóra bízzuk.

Jó üzlet a trendi tini

A tinisztárok túl szexi, felnőtt női szerepeket követő megjelenítése a médiában elbizonytalanítja a fiatalokat, és megmérgezi a lelküket, vele együtt pedig a szépségről és a szex szerepéről alkotott képüket is torzítja – állítja a Psychology Today amerikai pszichológiai szaklap egy tavaly megjelent cikkében. Miley Cyrus – illetve az, ahogy a reklámipar tálalja őt – vajon valóban rossz hatással van a fiatal lányokra, vagy az egész csak begyepesedett felnőttek túlzott aggódása tinédzser gyermekükért?
Miley Cyrus, Demi Lovato, Selena Gomez vagy Vanessa Hudgens – bár a valóságban hús-vér emberek, üzleti szempontból dollármilliókat érő „termékek”. Közben pedig milliók számára az ő karakterük a példa, rájuk szeretnének hasonlítani. Viselkedésük minta a 12–17 éves lányok számára – és ennek veszélyeit sokszor talán sem a sztárok, sem pedig az üzleti élet vezetői nem mérik fel, nem is beszélve a tévében látottakra tudat alatt reagáló fiatalokról, akikben egyre erősödik az érzés, hogy csak az lehet hasznos és egészséges tagja a társadalomnak, aki tökéletes, formás idomokkal bír, és már 16 évesen felnőtt nőket megszé­gyenítő, kifinomult stílusérzékkel rendelkezik.
No, és hol maradnak az önmagukat kereső, kísérletező, álmodozó kamaszok, akik szépen lassan megismerik és elfogadják testük előnyös és kevésbé előnyös területeit? Mikor és hogyan tudnák megismerni, elfogadni és megszeretni magukat, amikor a hús-vér kortárs példaképet tökéletes Barbie babára sminkelte és photoshoppolta tucatnyi ügyes kéz, bónuszként pedig pont tökéletesen szexi külseje teszi őt sikeressé és népszerűvé? Még ha meg is tudná közelíteni ezt az ideált egy átlagos 13–16 éves lány, vajon helyes-e, hogy valódi, belső értékei helyett arra koncentrál, hogy szupertrendi cuccokban lófrálhasson? Miley egyébként bevallottan márkafüggő.
„A nemi erőszak és a szexuális zaklatás a hiperszexualizáció mellékterméke” – írja a Psychology Today. Magyarán szólva: a túl korán túl nőiessé váló kislányok gyakrabban válnak pedofil és egyéb aberrált fickók céltáblá¡vá, de az idő előtt elvesztett szüzesség is lehet életre szóló lelki trauma forrása. Aki azonban eltér az átlagtól, azt kinézik és kinevetik, extrém esetben fizikailag is bántalmazzák: egy 2008-as felmérésben részt vevő diákcsoport 52 százalékát érte már támadás azért, mert nem volt elég trendi és szexi, 35 százalékot pedig zaklattak már szexuálisan, csak mert túl kihívóan öltözködtek és viselkedtek (Gruber & Fineran 2008).
Abban számos gyermekpszichológiában jártas szakember egyetért, hogy a nemi sztereotípiákat és a szexiséget túlzottan is előtérbe toló reklámok, hirdetések, filmek, klipek és magazinok bizony jócskán hozzájárulnak a fenti problémákhoz. Szerintük úgy enyhíthető a marketingszempontból túl vonzóvá manipulált tinisztárok kamaszokra gyakorolt rossz hatása, ha a felelős fel­nőt­tek mindent megtesznek azért, hogy megmutassák a fiataloknak, hogy a plakátokon látott kép sokszor nem más, csak a valóság cukorszirupos, erősen felnagyított, feltuningolt változata, az életben pedig nem mindig azok az abszolút győztesek, akik már
12 évesen tökéletesen trendi testberendezéssel és marketingszempontból előnyös külső csomagolással rendelkeznek. (Összeállította: Szobota Orsolya)

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek