hetilap

„Jaj, ha egy mód van rá, mégse szerdán gyere, akkor egy washingtoni újságíró jön hozzánk, őt kell kalauzolnom” – hívott vissza mentegetőzve öt perccel első időpont-egyeztetésünk után Bodó-Bott Judit. Úgy tűnik, nemcsak a szüret ad munkát a tokaji Bott Pince szőlőültetvényeiben, hanem az érdeklődő zsurnaliszták is. Találkozónkat végül egy nappal elcsúsztattuk, így csütörtök reggel szikrázó napsütésben érkezem meg Bodrogkisfaludba, hogy az igazi „kézműves” tokaji bor nyomába eredjek. A Felvidékről áttelepült Bodó József és felesége, Judit által alapított Bott Pince az „újgenerációs” tokaji családi borászatok egyik legjelesebb képviselője. Boraik megtalálhatók az USA-tól Japánig számos országban – de nem a szupermarketek polcain, sokkal inkább a kurrens borokat kínáló kereskedőknél. Idehaza még a kereskedőkhöz sem nagyon jutnak el a boraik: hírleveleik nyomán „rajongóik” gyakorlatilag néhány nap alatt előjegyzenek több ezer palack Bott bort. Mind­ezt bő tíz év alatt érték el úgy, hogy egyikük sem borásznak készült. Mégis így hozta az élet.

Olasz meló

„Józsi és én is Csallóközben születtünk, ahol minden parasztgazdának van a hátsó kertjében egy kis szőlő, hogy házi boraikkal riogassák a környezetüket. Legalábbis nagyapám soha nem tudott rendes bort készíteni. A gazdálkodás szeretetét ugyanakkor belém oltották a szüleim, akik a mai napig mindent maguk termelnek meg, és hozzájuk hasonlóan én sem szívesen vásárolok élelmiszert az áruházakban. Nem meglepő módon mezőgazdasági mérnökként végeztem, ám a szőlészet nem igazán érdekelt, és bort sem nagyon ittam” – meséli Judit, aki a szakmával először 1997-98 tájékán találkozott, mégpedig Olaszországban, Dél-Tirolban, ahová tanulni és pénzt keresni költözött ki egy időre. „A cég, ahol dolgoztam, szőlővel és borászattal is foglalkozott: ott kóstoltam először igazán jó bort, és rájöttem, hogy az nemcsak finom tud lenni, de a kultúrá­nak is meghatározó eleme” – folytatja Judit. A kilencvenes évek végén az olasz cég elkezdett területeket vásárolni Tokajban, hogy egy pincét hozzanak létre. Megkérték a magyar lányt, hogy segítsen nekik az üzlet beindításában, így született meg a Füleky Pince. „Emlékszem, 1999 decemberében jöttem ide először. A főnökeim vettek húsz palack aszút, hogy kiválogassuk, melyik az igazán jó. Voltak átlagosak és fe­lejthetők is köztük, de öt termelő borától padlót fogtam. Ez nem is bor, hanem valami életerő – mondtam. Úgy voltam vele, hogy ha ilyet elő lehet állítani természetes körülmények között, akkor ezt meg akarom tanulni. Úgyhogy az én iskolám Tokaj lett” – idézi fel.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek