A Magyar Helsinki Bizottság (MHB) és a Magyar Emberi Jogvédő Központ (MEJOK)
szerint mind a szabályozásban, mind az infrastrukturális lehetőségekben súlyos
fogyatékosságok találhatók. Egy Magyarországra érkező menekültnek először azzal
kell szembesülnie, hogy egyszerre két jogi eljárás hatálya alá kerül: egyrészt
idegenrendészeti, másrészt menekültügyi procedúrának lesz kitéve. Az már pusztán
a szerencse kérdése – vélik a jogvé-dők –, hogy melyik eljárás
"győzedelmeskedik". A szerencsésebbeknél az utóbbi, ami azt fogja jelenteni, hogy
ők – emberibb körülmények közé – a Menekültügyi és Migrációs Hivatal
befogadó állomására kerülnek. A kevésbé szerencséseknek a magyar idegenrendészet
közösségi szállásainak vendégszeretetét kell majd "elszenvedniük". Ezek
közül "a se nem szálló, se nem börtön" intézmények közül a leghírhedtebb a
győri. Az utóbbi hetekben divattá váltak a német és osztrák televíziók,
újságírók elborzasztó beszámolói Győrből, azzal rémisztgetve a
nyugat-európaiakat: ha nem tesznek valamit a koszovói válság megoldására, akkor egy
újabb, komoly balkáni menekültáradattal kell majd szembenézniük, hiszen – ahogy
azt a beszámolók sugallják – Magyarország már most sem képes ezzel megküzdeni.
Győrben valóban embertelen állapotok uralkodnak. A Helsinki Bizottság beszámolója
szerint a 80 fős szálláson az utóbbi hónapokban állandósult a 120-180-as létszám,
nincs a férfiak és a nők számára elkülönített WC és mosdó, sőt az is
előfordult májusban, hogy két algériai nőt húsz albán férfival helyeztek el egy
szobában. A közösségi szállás mint intézmény egyébként is elég különös
jelenség. Győrben a rozzant épületet szögesdrót veszi körül, az ajtókon vasrács,
előtte gépfegyveres őrök. Az ember azt hinné: börtönben van, de téved. Minden
"szállóvendég" rendszeresen kimenőt kap, azaz meghatározott időre ugyan, de
elhagyhatja az épületet. Tavaly 1824-en "felejtettek el" visszatérni, és
közülük csak 95-öt fogtak el újra.
Ill Márton, a MEJOK igazgatója lapunknak elmondta: sokféle probléma teszi nehézkessé
a magyar idegenrendészeti eljárást. Gyakran hiányzik a megfelelő tolmácsolás, az
államigazgatási szervek összehangolatlanul működnek, az ügyintézők a kellő
szakértelem nélkül járnak el. Huff Endre Béla, a Raoul Wallenberg Egyesület soros
elnöke a Hetek kérdésére úgy nyilatkozott: a legsúlyosabb probléma a
menekültügyben egyrészt az, hogy az illetékes szervezetek – mint például a
Belügyminisztérium, a határőrség, a befogadó állomások – koordinálatlanul
működnek, másrészt nem kielégítő az ENSZ és a magyar hatóságok kapcsolata sem.
Mindezek alapján nem meglepő, hogy a múlt héten az ENSZ Menekültügyi
Főbiztosságának bécsi irodája közleményében menekültügyi szempontból nem
biztonságos országnak minősítette Magyarországot. Utóbb az iroda ugyan finomította
állásfoglalását, mondván: a szervezet csak a magyar menekültjogi szabályozás és
gyakorlat néhány hiányosságára kívánt rámutatni azért, hogy az osztrák
hatóságok ne automatikusan utasítsák vissza Magyarországra az ott menedéket
kérőket, hanem érdemben foglalkozzanak a menekültek problémáival. Az azonban így is
nyilvánvaló, hogy a Nyugat elvárja tőlünk a menekültprobléma humánusabb
keze-lését.
A magyar kormány – az Aranykéz utcai robbantást követően – éppen az
idegenrendészeti szabályozás szigorítását tűzte ki célul. Több jobboldali
politikus – köztük Boross Péter volt miniszterelnök – jelezte: a szervezett
bűnözés visszaszorításához elengedhetetlen a szigorúbb menekültpolitika.
1998. 08. 01. (II/31)
