Ugyan jobboldali publicisták némelyike vergődő SZDSZ-ről ír, azzal indokolva e
kijelentést, hogy a helyi szabaddemokrata politikusok, így Demszky Gábor is csak a párt
letagadásával győztek. Ez azonban nem igaz.
Gyermeteg dolog azt állítani: Demszky Gábor úgy kampányolt, hogy letagadta SZDSZ-es
mivoltát. Ez éppúgy lehetetlen, amint hogy Orbán Viktor sem tudná letagadni fideszességét,
Lezsák Sándor sem az MDF-es hovatartozását. Demszky neve egyenlő az SZDSZ-szel. Ráadásul
az újraválasztott városatya hirdetésein ott virítottak a felfelé szálló madarak.
Az más dolog, hogy nem az országgyűlési választások SZDSZ-image-ére épített a fővárosi
győztes. Ezt azonban ugyancsak bárgyúság számonkérni rajta, hisz azóta eltelt pár
hónap, s ráadásul nem az ország vezetéséről, hanem a fővárosról, illetve a helyi
önkormányzatokról volt szó.
Demszky és társai győzelme azért is jelentős, mert komoly rágalomhadjárattal
szemben diadalmaskodtak. A választásokat megelőző napokban a – magukat polgárinak
tartó – szélsőjobbosok napilapja szitokáradatba kezdett a fővárosban – érdekes
módon – hirtelen semmi sem működött, a Demszky-korszak után romlást-bomlást
festett le a lap. Egyben azzal is riogatott, hogy Demszky győzelme esetén sem tudja majd
a várost vezetni, hiszen nem lesz a fővárosi testületben elég támogatója. Ennek
ellenére Demszky nyert: ő is, pártja is jól szerepelt. Mégpedig nagyon jól. Igaz,
hogy a megyékben az SZDSZ nem szerepelt sikeresen, főleg az 1994-es eredményekhez képest,
de a Fidesznek nem sikerült akkora dominanciára szert tennie hogy teljesen átalakítsa
a politikai erőviszonyokat. Leginkább Budapesten nem sikerült ez. Az SZDSZ választási
eredménye esélyt ad a párt megújulására.
Az önkormányzati választás tehát nem hozott politikai földcsuszamlást. Van két erős
és két jelentős pártja az országnak. Az első kettő a Fidesz és az MSZP, az utóbbi
kettő a növekvő SZDSZ és a csökkenő FKGP. A többi pedig a jövőben dől el.
1998. 10. 23. (II/43)
