hetilap

Sükösd Miklós, a Közép-Európai Egyetem politikatudományi tanszékének oktatója lapunk az önkormányzati választásokra vonatkozó kérdésére a fővárosnak az országtól való különbözőségére hívta fel a figyelmet, hiszen Budapesten egy nagyon erőteljes balközép-dominancia alakult ki. A megyei közgyűlési választásokon azonban enyhe kormánykoalíciós túlsúly jellemző. Harmadik területként a megyei jogú városok eredményét értékelve a következőket mondta Sükösd: kiegyenlített a paletta, 40–40 százalék a mai kormánykoalíció (Fidesz–FKgP–MDF) és az előző kormánykoalíció (MSZP– SZDSZ) aránya. A parlamenten kívüli pártok, szervezetek szavazati aránya 18%. Végezetül: a legpepitább képet az ország térképén a nagyvárosok eredményei mutatják a polgármestereket illetően. Ezért van az, hogy a pártok annyiféle módon értékelhették a mostani választást – emelte ki Sükösd Miklós. Mint mondta: a teljes szavazattömeg figyelembe vételéről szólva enyhe ellenzéki dominanciáról lehet beszélni. Az ország mégis kiegyensúlyozott, hisz a magyar választási rendszer mindig nagyon kedvez, szinte felnagyítja a győztest a parlamenti képviseleti arányokban a meggyőző túlsúly érdekében, hogy a mindenkori kormányzat tudja támogatni a törvénykezést. Mindezeket összegezve: az inga – nagyon finoman ugyan – de visszafelé billent. Csizmadia Ervin, az MTA Politikatudományi Intézetének kutatója a két tábor – ellenzék és kormánykoalíció – egyensúlyba kerülését hangsúlyozta lapunknak. A magyar választók nem adtak felhatalmazást arra, hogy a kormány és az önkormányzatok teljes mértékben egyszínűekké váljanak és kormánypártiak legyenek. Igaz, hogy arról sincs szó – mint ahogyan a két korábbi önkormányzati választás után történt –, hogy ellenkező színezetűekké váltak volna az önkormányzatok – mondta a neves politológus. Csizmadia úgy véli: az egyes helyeken a polgármesteri tisztségben bekövetkezett változások egyik fő oka a komoly viharokat kavaró helyi – korrupciógyanús és egyéb – ügyek. Ezek mellett leginkább a városok lélekszáma alapján lehet bizonyos következtetéseket levonni. A tízezer fő alatti kisebb településeken főként a független jelöltek törtek előre, és a Fidesz ért el eredményeket. A tízezer fő fölötti városokban már megoszlik a kép, egyre inkább a pártok jelenléte dominál. Sok helyen megmaradt az MSZP befolyása. Budapesen az SZDSZ szempontjából nagyon komoly tétje volt a választásoknak, hiszen itt már a párt túlélése volt a tét. A budapesti eredmény által viszont újabb esélyt kapott az SZDSZ arra, hogy sorait rendezve középpártként további tényezője maradjon a magyar politikának. Nehéz megítélni, hogy az eddigi kormányzati munka milyen hatással volt a választásokra. A függetlenek sikere sem arról szól, hogy a civil társadalom hirtelen feltámadt, megerősödött és alternatívát kínál, miközben legyőzték a pártok jelöltjeit. Fontos szempont, hogy a pártok egy meghatározott településnagyság felett tudnak csak befolyást gyakorolni. Egy kis településen mindenki ismer mindenkit, és lehetséges, hogy a párthoz való tartozás éppenséggel bélyeg vagy hátrány. Egy nagyvárosban viszont óhatatlanul gyengébbek a személyközi kapcsolatok. Az országban továbbra is meghatározó a pártpolitika, míg a független jelöltek szerepe ott jelentős, ahol a pártpolitika nem tud befolyást gyakorolni.