A iromány a Flex 95 Bt. gondozásában jelent meg, és többek között a Pult Kft. is
forgalmazza. Sánta Gyula, a cég raktárvezetője lapunk kérdésére elmondta, hogy a
Flex 95 nem kizárólagos terjesztője a könyvnek, ők eddig csak hatszáz darabot vettek
át. Tapasztalata szerint Egerből és Győrből vitték a legtöbbet. "Mi nem hozhatunk
értékítéletet a vevők helyett. A kiadás egyébként pocsék minőségű,
könyvgyűjtő ember ilyet nem vesz. Nem tudunk róla, hogy a könyv tiltott lenne" –
érvel Sánta amellett, hogy az aggályok és ellenérzések ellenére miért árulják a
könyvet.
Szenft Lajos, a Flex 95 Bt. képviselője a Napi Magyarországnak elmondta, hogy nem
kívántak hangulatot teremteni, csak annyit akartak elérni, hogy a közönség
megismerhesse ezt a könyvet is. "Van, ami szerintem igaz belőle, és van, ami nem"
– nyilatkozta Szenft.
Kocsis András Sándor, a patinás Kossuth Kiadó igazgatója, a Könyvkiadók és
Könyvterjesztők Egyesületének alelnöke kifejtette, hogy 1989-ig úgynevezett kiadói
főigazgatóság működött, melynek pontosan az volt a feladata, hogy kiszűrje a
társadalomra károsnak minősített kiadványokat. Nem tartaná célszerűnek a jelenlegi
jogszabályok megváltoztatását egy-két könyv miatt. "Az állam ne szóljon bele, a
felelős kiadó intézménye erre van kitalálva. Minden kiadó vállalja egyénileg a
felelősséget. A cenzúra bevezetése a szektorsemlegesség elve miatt katasztrofális
lenne." Hozzátette egyébként, hogy mélyen elítéli a kiadványt, de az ő
pozíciójában nem tud semmit sem tenni.
Gáspár György, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának főtanácsosa a
Heteket tájékoztatta: a sajtótörvény szabályozza, mi minősül alkotmányellenesnek,
a minisztérium azonban nem rendelkezik felügyeleti jogkörrel. Gáspár elmondta:
"Tudomásom szerint bárki, bármit kiadhat. Az ilyen esetek csak utólag
szankcionálhatóak. Ha valaki feljelentést tesz, akkor hatósági kivizsgálást
indítanak, és a Legfelsőbb Bíróság mond ítéletet."
Feldmáyer Péter, a nagykőrösi zsidó hitközség elöljárója feljelentést tett a
Legfőbb Ügyészségen ismeretlen tettes ellen nyilvánosság előtti izgatás
bűntettének elkövetése miatt.
A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége lapunkhoz is eljuttatta közleményét,
melyben így fogalmaz: "A Mazsihisz egyetért azzal a szilárd törekvéssel, amellyel a
hivatalos hatóságok és szerveik föllépnek az antiszemitizmus megnyilatkozásaival
szemben, jóllehet tudatában van annak is, hogy a meglévő joghézagok nem felelnek meg
az európai kodifikációs várakozásoknak.
Ám az, ami most esett meg, mintha túlment volna bizonyos határon. A Cion bölcseinek
jegyzőkönyve cím? fertelmes pamflet megjelentetése, terjesztése tűrhetetlen.
Betiltása azonnali, kemény intézkedést követel!
A gyalázatos m? a múlt században született Oroszországban. A pogromlovagok, a
gyilkos kozák pikások e könyvvel a kezükben rendeztek vérfürdőt száz és száz
Moszkvától nyugatra fekvő településen, (...) felidézve Hitler Adolf szellemét. Ez
az az irtózatos mű, amelyet csak azok adnak ki újra, akiknek kevés volt a II.
világháború, s benne Auschwitz és hatmillió zsidó lélek elpusztítása. (...) Nem
csak az a gyilkos, aki felemeli a pallost. Az is részese a bűnnek, aki felbújt a
gyilkos gyűlöletre. A magyarországi zsidóság komolyan veszi az ókori etika e ma is
érvényes, soha el nem múló és nem elfeledhető gondolatát" – szól a
közlemény.
(Publicisztika: A mindig aktuális államalapító)
Az eset kommentárjaként Karsai László történész, neves holocaust-kutató
a koholmány kapcsán Kirekesztők cím? tanulmánykötetéből olvasott fel lapunknak
egy részt (1992. bevezető XXII. old.):
"Az igazi antiszemita egyik jellemzője, hogy vakon hisz a zsidó
világ-összeesküvésben. Először feltehetőleg 1321-ben hangzott el a vád, hogy a
zsidók világszerte összeesküvést szőnek a keresztények ellen. Akkor
Dél-Franciaországban a bélpoklosokat vádolták azzal, hogy szándékosan
megfertőzték a kutakat és a folyókat. Az elfogott bélpoklosok a kínpadon azután
bevallották, hogy a zsidók parancsára vérből, vizeletből, ostyából, a zsidóktól
kapott szerből különleges mérget kevertek, hogy elpusztítsák a keresztényeket. Ez
idő tájt Európa-szerte élt a keresztényekben az a meggyőződés, hogy a zsidók a
mohamedánok szövetségesei és kémei. A zsidó világ-összeesküvés elmélet
leghatásosabb terméke az ún. Cion bölcseinek jegyzőkönyve. Hitler éppúgy meg volt
győződve arról, hogy valóban az 1897-es bázeli cionista világkongresszus eredeti
jegyzőkönyveit tartalmazza ez a mindössze 90 oldalas kis brosúra, mint a magyar
zsidók deportálásának megszervezésében döntő szerepet játszott Endre László. A
valóságban az egészet egy titkos ügynök (a cári orosz titkosszolgálat embere – a
szerk.) hamisította, zsidósítva, átdolgozva és plagizálva egy francia katolikus
pamfletíró és publicista "Párbeszéd a pokolban Machiavelli és Montesquieu
között, avagy Machiavelli politikája a XII. században" cím? brosúráját.
Bár mindez már hosszú évtizedek óta közismert, a zsidó világ-összeesküvés
elmélete – sokszor nyíltan – a Cion bölcseinek jegyzőkönyvének tényanyagára
"támaszkodva" szinte változatlan formában él és virul. Karl Dietrich Bracher
professzor a nácizmus történetének egyik kiváló szakértője ezzel kapcsolatban
keserűen írta: "Ezek az érvek napjainkban is ott díszelegnek a rasszista
irodalomban, és bár többszörösen bebizonyították, hogy hazugságok, láthatóan
elpusztíthatatlanok addig, amíg virulnak az előítéletek és a faji
gyűlölködés(...)". A liberális kommunista világ-összeesküvés teóriája
napjainkban leplezetlenül feltárul Csurka István "Néhány gondolat" cím?
írásában. Érdekes egyébként, hogy – amint az antiszemita körökben nyilvánvaló
– a szabadkőművesek a fő zsidó világ-öszszeesküvők. A Hunnia egyik legvadabbul
zsidózó publicistájáról, Benedek Istvánról, éppen saját unokaöccse árulta el
csupán azt, hogy ereiben jócskán csordogál zsidó vér. És azt is, hogy valaha
szabadkőműves volt. Talán a zavart lélek, a rossz lelkiismeret, a zsidóságtól való
megszabadulás mindent elsöprő vágya ihlette Benedek doktort, kötetünkben szereplő
skizofrén látomását a mindenütt jelenlévő ellenségről: "Ez hol kívülről, hol
belülről támad. Egyszer belülről mozgatják és kívülről támad, máskor meg
éppen fordítva. Az antiszemiták az elmúlt évszázad óta gondosan ügyelnek arra,
hogy a zsidókat mitikus erővel és befolyással ruházzák fel. A zsidóké a pénz, a
tőzsdék, a titkosszolgálatok, a sajtó. Hogyan tudnák másképp megszervezni a
szakszervezeteket, az anarchista pártokat, a bolsevik forradalmat és a trianoni
békediktátumot, ha nem lennének a világ urai? Érdemes megjegyezni, hogy az IMF és a
Világbank nemzetpusztító liberalizmusát nem Csurka István kezdte 1992-ben bírálni,
hanem a Szent Korona újságírói jó egy évvel korábban..."
1999. 08. 14. (III/32)
