A bevezetőben Orbán Viktor miniszterelnök "a polgárok jogos igényének" titulálja
az ország pénzügyeiről való tájékozódást, majd a füzetben leírtak ismeretében
a kormányprogram közös megvalósítására hívja fel az ország lakosságát. A kiadvány
tartalmát tekintve rendkívül buzdítólag hat a búsmagyar lélekre, hiszen negatívumok
ritkán, és akkor is csak 1997 előtti időszakból fordulnak elő benne. Sokan azonban
hiányolják a jelen árnyoldalainak, nehézségeinek és megoldatlan problémáinak listáját.
Zakó László kisgazda politikus, a parlament gazdasági bizottságának alelnöke üdvözli
a kiadványt. Mint azt a Heteknek elmondta: "Örülök, hogy megjelent, hiszen 50 éve a
szóbeszédre vagyunk hagyatkozva" – utalt a pénzügyi döntések kommunikációjának
több évtizedes gyakorlatára. Kiegészítésül hozzátette, hogy bár a sajtó is tájékoztat
az ország gazdasági állapotáról, az mégsem tud abszolút hiteles lenni, "mivel fel
van címkézve, hogy ilyen vagy olyan újság", vagyis – pontosított a politikus –
már értelmezett információt ad. Zakó rámutatott, hogy a MeH kiadványa pont azoktól
származik, akik a költségvetést elkészítették, ezért az "átemelések nélkül
egyenesben tájékoztat". A kisgazda politikus nem hiányolja belőle a mezőgazdaság
2000. évi költségvetését, hiszen mint mondta: "Az egy teljesen különálló ágazat
még a Széchenyi-programban is."
Bauer Tamás, az SZDSZ frakcióvezető-helyettese közpénzen folyó pártpropagandának
nevezte a MeH legújabb gesztusát, és úgy fogalmazott, hogy "a legdurvább és
legdirektebb agitprop". Bauer szerint ugyan a májusi, a korona vándorútját megörökítő
kormányzati kiadvány "a Fidesz ízlését és az általa helyesnek tartott ideológiát
közvetítette, mégis sokak érzésével találkozott, ez a mostani durva sikerpropaganda
viszont felbosszanthatja az embereket". A szabaddemokrata politikus hiányolja a MeH-füzetből
az agrártárca költségvetését, valamint a többi kormányzópárt szerepének méltatását
az elért eredményekért. Kifogásolja, hogy az úthálózati térképről lefelejtődött
az elmúlt két év során meg nem épült autópályák és autóutak felsorolása, továbbá
nem érti a nyugdíjakkal kapcsolatos hozsannázást sem, hiszen – mint mondta – "a
nyugdíjasok nem ezt érzékelik, és ez felpaprikázhatja őket". Bauer Tamás felhívja
a figyelmet arra a nyilvánvaló gazdaságpolitikai torzításra, amely az 1994–1998-as
kormányzat és a jelenlegi kormányzat között húzódó régi vitát eleveníti fel, és
amely a minden magyar háztartást érintő kiadványnak is egyik vezérgondolata.
Eszerint a Fidesznek két év alatt sikerült helyreállítani azt az 1997 végéig tartó
káros folyamatot, amelyet többek között a Bokros-csomag okozott. Ezzel kapcsolatban
megjegyzi, hogy mértékadó külföldi és hazai közgazdászok is egyetértenek abban,
hogy a magyar gazdaság lecsúszásában a fordulópontot ez az intézkedéssorozat
jelentette.
Ezzel ért egyet Veres János szocialista politikus is, aki szintén úgy emlékszik, hogy
a fordulat az 1995-ös megszorítások után 1996-ban következett be. Érdekesnek tarja,
hogy az évente pluszként jelentkező 300 milliárdos költségvetési többlet miatt,
amellyel ma a Fidesz gazdálkodhat, nem szólják meg Bokrost. Az MSZP gazdasági
munkacsoportjának vezetője szerint nem a kiadványban szereplő adatok valóságtartalmával
van probléma, hanem azok önkényes csoportosításával. Veres úgy látja, hogy "egy
hurráoptimista kiadvánnyal van dolgunk, ahol az egész történet egy pártról szól".
Kiemeli, hogy a teljes kör? tájékoztatás ötlete abban az esetben nem lenne elítélendően
rossz gondolat, ha nem "színtiszta pártpropagandát" szolgálna. Állítása igazolásaként
a szocialista honatya rámutat, hogy a kiadvány formátuma kísértetiesen hasonlít a
Fidesz 1998-as pártprogramja, valamint a kormányprogram formájára.
2000. 09. 23. (IV/39)
