"Lelkiismereti fogolynak az számít, aki nem követett el erőszakot, arra nem is
uszított, akit hite, meggyőződése, etnikumhoz vagy más kisebbséghez tartozása,
neme, vallásának gyakorlása vagy nem gyakorlása, véleménynyilvánítása miatt börtönöznek
be" – áll az Amnesty International nyilatkozatában. Az ő kiszabadításukért küzd
a mozgalom, amely Londonból indult Peter Benenson ügyvéd kezdeményezésére 1961-ben.
Mára 162 ország civil csoportja támogatja a szervezetet, amelyhez Magyarország
1989-ben csatlakozott. A nemzeti szervezetek nem foglalkozhatnak a saját országukban történő
visszaélésekkel, ha fel is hívják ilyesmire a figyelmet, kivizsgálásukra a londoni
székhely? iroda küld szakértői csoportot.
"Kormányoktól, pártoktól függetlenül végezzük munkánkat, tőlük szponzorálást
nem kérünk, és nem is fogadunk el " – magyarázta Sze-keres-Varsa Vera, a magyar
iroda vezetője. A vezető a Heteknek elmondta: Magyarországon mintegy 300 fős tagsággal
működik az Amnesty International, ami a térség országaihoz képest jelentős, bár az
európai átlagnál jóval kisebb létszámot jelent. Magyar-országon az aktív tagok a
fiatal, egyetemista generációból, elsősorban a társadalomtudományokkal foglalkozók
közül kerülnek ki, illetve az idősebb generáció azon tagjai közül, akik végigszenvedték
a II. világháborút és az azt követő félelem éveit, illetve az 56-os időszakot.
Minden évben más-más témával foglalkoznak, így 2000 októberétől a foglyok kínzásának
gyakorlata ellen veszik fel a küzdelmet. "Nagyon sok országból jelezték, hogy szinte
napi gyakorlat a kínzás a foglyok körében. Jóllehet törvényi lehetőség nincs
erre, mégis szemet hunynak felette – mondta Szekeres-Varsa. – Nincs olyan távoli, mégoly
elzárt ország sem, amelyből ne szivárognának ki a hírek" – tette hozzá. A
szervezet elsősorban a figyelmet szeretné ráirányítani ezekre az emberi jogot sértő
gyakorlatokra, igyekszik kikényszeríteni a törvényhozók fellépését. Az alapító,
Benenson tiltakozó levelek írására ösztönözte annak idején honfitársait a portugál
diktatúra által ártatlanul bebörtönzött fiatalemberek érdekében, aminek nyomán
Lisszabonban bírósági eljárásra került sor, és a három fiatalembert szabadon
engedték. "Ma is a levélírás, petíciógyűjtés, aláírásgyűjtés a legfőbb módszere
a szervezetnek, a munka költségeit tagdíjakból és civil adományokból fedezzük"
– szögezte le a szervezet magyar vezetője.
2000. 10. 14. (IV/42)
