Dr. Vekerdi Tamás gyermekpszichiáter, a Pedagógus Továbbképzési, Módszertani és Információs Központ vezető munkatársa a magyar családok "borzalmas" állapotának tulajdonítja a fenti tragédiákat. Mint mondja: "Ez egy újabb szélsőséges példája annak, hogy hova sodorhatnak el egy gyereket." Tapasztalatai szerint a családokon belüli durvaságnak a nők éppen úgy áldozatai, mint a gyermekek. Ennek okát a szakember abban látja, hogy Magyarországon a feudális családszerkezet a jellemző, amelyben a férfiak fokozatosan elveszítik dominanciájukat, és ezzel tekintélyüket is. Annak felismerése pedig, hogy inkompetenciájuk a családban a nőkhöz képest számos kérdésben nőttön-nő, csak dühösebbé, agresszívabbá teszi őket.
Dr. Kalmár Sándor, a
kiskunhalasi Semmelweis Kórház Pszichiátriai Osztályának osztályvezető főorvosa a gyermeköngyilkosságokért elsősorban az ország egészségügyi elmaradottságát kárhoztatja. Állítása szerint a magyar gyerekpszichiátriai ellátás "afrikai szinten" áll, ezért "már az is nagy csoda, hogy nincs sokkal több hasonló eset".
Tájékoztatása szerint két és fél millió magyar gyer-mekre körülbelül hatvan gyermekpszichiáter jut, és ezek többsége Budapesten dolgozik, ám munkájuk nagy részét az oktatás és a kutatás teszi ki. Bács-Kiskun megyében például félmillió lakost három gyer-mekpszichiáter lát el. "Pár éve egy pénteki napon beállított hozzánk a kórházba (ahol szintén nincs gyer-mekpszichiátriai kezelés) egy rémült anyuka az ötéves gyermekével, aki a kamrában fel akarta magát akasztani. Az alkoholista apja állandóan azt mondogatta neki, hogy dögölj meg, akaszd föl magad. A gyerek pedig ötévesen eljutott odáig, hogy el is szánta magát. Négy és fél napomba telt, mire szereztem egy gyermekpszichiátert, aki hajlandó volt fogadni a gyereket. Nem a társadalombiztosításban van tehát a hiba – fakad ki a szakember –, hiszen az finanszírozná az ilyen jelleg? kezeléseket, hanem egyszerűen nincs elég pszichiáter."
A felnőttpszichiátria is a krízis felé halad. Magyarországon a teljes lakosságra 489 intézményi keretek között dolgozó pszichiáter jut. Persze több a végzett szakember, ám sokan közülük a jobb megélhetés reményében gyógyszerügynöknek állnak. Ma ugyanis egy bankban alkalmazott takarítónő többet keres, mint egy kórházi pszichiáter szakorvos. A pszichiáter főorvos azt fájlalja, hogy amint egy vidéki szakember szakvizsgát szerez, azonnal Budapestre megy, ahol jobbak a körülmények, és kevesebb munkával több pénzt kereshet.
"A vidéki pszichiátriai ellátás ezért – vélekedik a szakember – a teljes megszűnéssel fenyeget."
"Egy öngyilkosság sem születik úgy – figyelmeztet a szakértő –, hogy trallala, ma jókedvem van, holnap meg kiugrok az ablakon. Minden öngyilkosságot megelőznek az úgynevezett "cry for help"-jelek, segélykiáltások, amelyeket a környezet a legtöbb esetben nem szokott észrevenni: sem a szülő, sem az iskola, de sajnos sokszor még a szakember sem. Az öngyilkossá-goknak jól ismert okai vannak, amelyek közül a három legalapvetőbb: a társadalmi, az egyéni pszichés és a pszichiátriai zavarok. Mindkét öngyilkosságnál ezek közül kettő jöhetett számításba. Az egyéni pszichés okok, mint amilyenek a szégyen, a szomorúság, az iskolai konfliktusok vagy a szerelmi bánat, egy érzékeny, depreszsziós gyereknél nagyon könnyen vezethetnek az öngyilkossághoz."
Köztudott, hogy a mai iskolarendszer és a családok is teljesítményorientáltak. "A szülő jobbára csak azt látja, hogy gyermeke akkor érvényesülhet, ha teljesít, tehát rugdossa, hajtja, közben pedig azt próbálja sulykolni, hogy »kisfiam, számíthatsz rám«. Ebben a kettősségben a gyerekek felőrlődnek, összeomlanak" – állítja a pszichiáter. Mint mondja: "A sok elvárás közepette elfelejtjük megtanítani a gyerekeket arra, hogy miként kell a konfliktusmegoldó módszereket alkalmazni, amelyeknek a segítségével sikeresen meg tudnának felelni a kihívásoknak, anélkül, hogy céljaikat, szándékaikat föladnák."
"A szülők nem rendelkeznek (nem rendelkezhetnek, hiszen sosem tanították nekik) megfelelő gyermekpszichiátriai ismeretekkel – hívja fel a figyelmet Kalmár doktor –, és így van ezzel a gyerek környezete, sőt az iskola is. A gyerek magára van hagyva mindenféle problémájával. És ha egy gyerek pszichiátriai betegségben szenved, ami nem elmebetegség, hanem mondjuk egy szorongásos zavar vagy egy kényszerbetegség, amely aztán felőrli az idegrendszerét, akkor a kialakuló szorongás vagy depresszió a gyerek személyiségfejlődését is torzítja. És amikor egy ilyen állapotban éri a konfliktushelyzet, például összeveszik az anyjával a jegyei miatt, akkor ő már nem lát más megoldást, kiutat, föladja."
"A magyar egészségügy csak az ember teste számára biztosít betegellátást, de nem garantálja a lelki fejlődésének megfelelő ellátást. A magyar gyermekek úgy érik el a felnőttkort, hogy ha bármi gondjuk, bajuk van, gyermekpszichiátriai kezelésben nem részesülnek. Ma már a pszichiátriai zavarok nagyon jól kezelhetők, Amerikában és Nyugat-Európában ennek komoly gyakorlata van." Ahogyan a gyerekek a védőoltásokat kötelezően megkapják, ahogy megbüntetik azokat, akik nem vesznek részt a tüdőszűrésen, a szakember szerint ugyanilyen szintre kellene fejleszteni a pszichiátriai gondozást is. "Ennek a hatalmas hiánynak, érzésem szerint, az lesz az egyik szörny? következménye, hogy a kábítószer fogja letarolni a sok mulasztást" – vélekedik Kalmár doktor.
2002. 11. 15. (VI/46)
