2002 nyaráig tespedt béke honolt Magyarországon az úgynevezett ügynökkérdésben: az egykori állambiztonsági szervezet munkatársai és ügynökei nagyrészt megúszták az átvilágítást, hiszen az mindössze a III/III-as ügyosztályra terjedt ki – de ezen belül is csak a viszonylag szűk kör? közéleti szereplők esetében. A csendet azok a dokumentumok "törték" meg, amelyek azt bizonyították, hogy Medgyessy Péter a rendszerváltás előtt együttműködött a kémelhárítással, sőt szigorúan titkos tisztként tevékenykedett. Az SZDSZ parlamenti frakciójában – amely a rendszerváltás óta kisebb-nagyobb hevességgel szorgalmazta a múlt feltárását – felmerült a koalícióból való kilépés lehetősége. A szocialisták azzal oldották meg a helyzetet, hogy ígéretet tettek egy új, a korábbihoz képest radikálisan "nyitott" levéltári és átvilágítási törvény megalkotására.
Azt kezdeményezték, hogy legyen teljes körűen nyilvános a III/III-as Főcsoportfőnökséggel (a belső elhárítással) együttműködők neve és tevékenysége, függetlenül az átvilágítási törvényben addig meghatározott eljárástól, illetve az érintettek közéleti szerepvállalásától. A javaslat úgy folytatódott, hogy "a hírszerzés, a kémelhárítás és a katonai elhárítás területén is legyen nyilvános mindazoknak a neve és tevékenysége, akik 1990 óta közéleti szerepet vállaltak,
vállalnak vagy a jövőben fognak vállalni".
Már a bejelentés idején is kérdéses volt, hogy miként határozzák majd meg a törvényben az úgynevezett "1990 óta közéleti szerepet vállalók" körét. Sokan szorgalmazták, hogy e körbe tartozzanak az egyházi vezetők, az újságírók és a polgármesterek is. Az "üvegmúlt" program azonban nagyon hamar felpuhult. Végül az átvilágítási törvény változtatása az MSZP és az ellenzéki képviselők ellenállásán megbukott, azaz minden maradt a régiben.
Az új levéltári törvényt azonban elfogadták a képviselők. Ennek értelmében a Történelmi Hivatalt átalakították az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárává. Információink szerint az enervált SZDSZ mindössze ahhoz ragaszkodott, hogy a levéltár főigazgató-helyettesét ők jelölhessék. Ilyen politikai alkuk a magyar politikai életben megszokottak, minden koalíciós kormány ilyen metódus alapján "választja ki" az államigazgatási középvezetők nagy részét.
Az SZDSZ Gyekiczkit "javasolta" főigazgató-helyettesnek – magyarán az ő pályázatát támogatták a koalíciós pártok –, és az illetékes bizottsági meghallgatásokon is túljutott. Igaz, jelölését az ellenzék egyik grémiumban sem támogatta azzal az indokkal, hogy Gyekiczki pártkatona, valamint gyanús szerepet töltött be Szalay Gábor volt szabaddemokrata államtitkár titkosszolgálati kartonjának eltűnésében. (Gyekiczki ez utóbbi állítást hazugságnak nevezte, és bírósághoz fordult.)
A házelnök asszony a bizottsági többségi támogatások ellenére hónapokig nem nevezte ki Gyekiczkit, majd bejelentette, hogy új pályázatot ír ki, mert a jelölt személye ellen szót emelt Gyarmati György, a levéltár főigazgatója, illetve a levéltár iratbázisának létrehozását felügyelő bizottság is. Pontosabban lemondásukat helyezték kilátásba Gyekiczki kinevezése esetén. A házelnök nyilatkozatai szerint így az intézmény működőképessége került volna veszélybe. Szili Katalin ugyanakkor kijelentette: a múlt feltárása nem a levéltár főigazgató-helyettesének személyétől függ, és korábban is előfordult olyan eset, hogy valakit a parlamenti bizottság támogatása ellenére sem neveztek ki bizonyos posztra.
A pórul járt pályázó – mint lapunknak elmondta – érdemben a mai napig nem tudja, hogy a szocialistáknak mi a bajuk a személyével kapcsolatban. "Talán a nemzetbiztonsági bizottsági meghallgatásomon elhangzott mondatom lehetett a kiváltó ok, miszerint a Kádár-korszak bűneinek feltárását tudatos amnézia hátráltatja" – tette hozzá Gyekiczki. Szerinte butaság lenne, ha az ő személye által politikai viharzónába kerülne az intézmény. Mint mondta: az elmúlt hónapokban a Kondor-ügy kapcsán nélküle is a politika vizére sodródott a levéltár.
Az egykori megfigyeltek nevében Halda Aliz, Heller Ágnes, Kenedi János és sokan mások nyilatkozatot adtak ki, amelyben azt kérdezték: vajon a múlt becsületes feltárásának az lenne a legjobb biztosítéka, amire a két legnagyobb parlamenti párt törekszik, hogy éppen az egykori megfigyelteket, illetve képviselőiket tartsák távol az állampárti diktatúra egykori állambiztonsági irataitól? Az egykori megfigyeltek arra kérik a parlament elnökét, hogy a házszabályt figyelmen kívül hagyó, legutóbbi indokolatlan személyi döntésével ne akadályozza a múltfeltárás megakadt folyamatának újraindítását.
Rainer M. János
Rainer M. János, az 1956-os Intézet igazgatója, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma levéltári kutatások kuratóriumának elnöke az ügy kapcsán a Heteknek kifejtette: "A közelmúlt megismerésének az ártana elsősorban, ha a levéltár működésképtelen lenne. Szerencsére ez nincs így, de az intézménnyel kapcsolatos bizonytalanság valamelyest hátráltatja a munkát."
A történész szerint valóban kívánatos volna, hogy a valaha megfigyelés alatt álló személyeknek legyen valamiféle szimbolikus és tényleges részük az intézmény vezetésében, bár erre az intézmény működtetőit formai okból semmi nem kötelezi. Rainer M. János számára Gyekiczki nyilvánosságpárti elkötelezettsége nyilvánvaló, hiszen 1994-1998 között a belügyminiszter kabinetfőnökeként sokat tett az iratok kutathatóságáért, a Történeti Hivatal létrehozásáért. "Számomra meglepő a konfliktusuk a főigazgatóval" – tette hozzá az 1956-os Intézet igazgatója.
2004. 02. 20. (VIII/8)
