Kenedi János történész Fotó: MTI
Az 1995. évi titoktörvény egyéves moratóriumot adott az 1980 előtti iratok titkos minősítésének felülvizsgálatára. Az államigazgatási szerveknek – a titoktörvény 27. paragrafusának C pontja szerint – az 1980 előtti titkos iratok szálankénti átnézésével meg kellett volna állapítaniuk: meghosszabbítandó-e a titkosság 30, 60 vagy 90 évre. Ha ezt elmulasztották, akkor az iratok – 1996. június 31-étől – automatikusan, egyszer s mindenkorra kutathatóvá váltak. Varga László történész a "visszacsatolt területek" (erdélyi) titkosszolgálati hálózati iratában – amely 1944-ben keletkezett, s az NBH visszatartotta 1996-ban – való tudományos kutatás érdekében indított precedens pere bizonyította, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatalban hozzá se fogtak a titoktörvény által előírt feladathoz, mert biztosak voltak abban, hogy a történeti mélység? számonkérés el se kezdődhet a III. Magyar Köztársaságban. Gyekiczkiről épp az ellenkezőjét lehet tudni: megindítaná az eljárást a mulasztásos törvénysértés ellen.
– Szili Katalin indoklása az, hogy csupán Gyekiczki személye nem biztos, hogy garancia lenne. Másrészt olyan személyes ellentétekre derült fény, amelyek akadályoznák a főigazgatóval való közös munkát, amit neki figyelembe kellett vennie. Emellett a levéltár iratbázisának létrehozását felügyelő bizottság is ellenezte a kinevezést.
– Munkáltatói jogállásánál fogva a házelnök akármikor kinevezhetne egy új Iratfeltáró Bizottságot, amely feltárhatná a (III.) Állambiztonsági Főcsoportfőnökség teljes iratállományát, és felelősségre vonhatná a főigazgató-helyettes Gyekiczkit, ha az állam ellen indítandó pert mint afféle "pártkatona" netán elmulasztaná. Mi más lenne a házelnök kötelessége ebben az esetben? Az említett bizottságnak viszont mindössze egyetlen feladata van: a 2002. évi III. törvény szerint felügyelni az NBH és a KBH 1990. február 14. előtti iratainak átadását az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának. Ennek a bizottságnak a törvény szerint nincs több joga. Ehhez képest zsarolják a házelnök asszonyt azzal, hogy lemondanak tisztségükről, ha Gyekiczki Andrást főigazgató-helyettesnek nevezik ki. Ehhez képest Kiss Péter kancelláriaminiszterhez fordultak iratminősítési jogosítványért, aki pedig ezzel nem rendelkezik: "Maradt azonban ötven olyan iratcsomó, ahol nem sikerült közös álláspontot kialakítania a bizottságnak és az illetékes szolgálatnak. Ezekben az esetekben Kiss Péter kancelláriaminiszter dönt majd az irat titkos minősítése, illetve nyilvánossága kérdésében – közölte az iratátadást felügyelő bizottság tagja." (MTI 2003. december 28.) A törvény erre nem kínál lehetőséget. Csupán azt engedi meg, hogy a Legfelsőbb Bíróság kijelölt bírája döntsön a vitás esetekben az iratminősítés felől. Az említett hírben olvasható az is, hogy "a 7 ezer 977, a szolgálatok által visszatartani szándékozott iratcsomó közül a jegyzékek ismeretében szúrópróbaszerűen átnéztünk 2070-et abból a szempontból, hogy indokolt-e titkosságuk fenntartása – mondta Sipos Levente" (az iratátadást felügyelő bizottság egyik tagja). Ez több okból is aggályos: a törvény sem arról nem rendelkezik, hogy az átadási procedúra szúrópróbaszer? ellenőrzésen vagy tartalmi betekintésen alapul-e, sem arról, hogy van-e felülvizsgálati lehetőség a kinevezett legfelsőbb bírósági eljáráson kívül.
– A kancelláriaminiszter, a titkosszolgálatokat irányító államtitkár vagy a háromtagú bizottság terjeszti a Legfelsőbb Bíróság elé a vitatott iratot?
– Annál is nehezebb erre a kérdésre válaszolni, mivel még az is lehet, hogy a háromtagú bizottság időközben átalakult az ÁSZTL felügyelő bizottságává. Átaludtam volna a rendeleti kormányzás bevezetésének időpontját, és egy kormányrendelettel felülírták volna a 2002. évi III. törvényt? A házelnök asszony pedig nemcsak hogy hagyja magát Tóth András által körüludvaroltatni és zsaroltatni, hanem azt is elhiteti magával, hogy az iratátadást felügyelő bizottság átszellemült az ÁSZTL Felügyelő Bizottságává.
– Gyarmati György írhat-e levelet a házelnök asszonynak, amelyben lemondással fenyeget Gyekiczki kinevezése esetén?
– Nem, mert a törvény alapján a főigazgatónak véleményezési és nem vétójoga van. Nem zsarolhatja a házelnök asszonyt azzal, hogy nem tud Gyekiczki Andrással mint "pártkatonával" együtt dolgozni. Gyarmati György mondhat véleményt a jelöléskor, a bizottsági meghallgatások előtt. Ha ezt a házelnök asszony a jelölés és a bizottsági meghallgatások eredménye után is megfogadná, Gyarmati a parlament feletti omnipotenciával rendelkezne. Akkor viszont mivégre a házszabály? Mivégre a különböző parlamenti bizottsági szavazás?
– Arra gondol, hogy a sikeres bizottsági meghallgatások után parlament- és demokrácia ellenes egy új pályázat kiírása?
– Igen.
– Gyarmati György "pártkatonának" titulálta az SZDSZ jelöltjét, Gyekiczki Andrást.
– Ez olyan, mint az ólomkatonákról szóló Andersen-mese. A HVG Gyarmati Györggyel készült interjújából közvetetten kiolvasható, hogy Tóth András államtitkár toborozta őt levéltári huszárnak.
– Gyekiczki úr személye miben jelentene több garanciát az Ön számára, mint a főigazgató vagy más történész személye? Egy közhivatalnoknak nem a saját belátása, jóindulata, szimpátiája és világnézete alapján kell dolgoznia, hanem a munkájára vonatkozó törvények alapján.
– Ha most arról volna szó, hogy a kohó- és öntvénymúzeum igazgatóját neveznék ki, és meg kell felelnie a közgyűjteményi előírásoknak, valamint az öntvényekhez való szakmai hozzáértésnek, akkor teljesen egyetértenék azzal, amit mondott. Itt azonban arról van szó, hogy a
III. Magyar Köztársaság 15 éve nem tud megküzdeni azzal, hogy a múltjáról tanúskodó állambiztonsági iratokról szóló törvény szellemi és intellektuális kárpótlást biztosítson az egykori áldozatok számára, és a tudományos kutatást is lehetővé tegye. A legtöbb államigazgatási tisztviselőből hiányzik az áldozatok iránti empátia, amivel Gyekiczki András rendelkezik.
2004. 02. 20. (VIII/8)
