Dr. Nagy Lajos Fotó: MTI
A lényeg: 1989-ben a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásokon olyan döntés született, hogy mivel a hírszerzés és kémelhárítás minden politikai rendszer szükséges velejárója, annak felszámolására nem került sor. A gondom az, hogy ma a titkosszolgálati kérdésekhez teljesen laikusok tömege szól hozzá, mondván: mindent fel kell tárni. Károsnak tartom a kémelhárítás, a hírszerzés iratainak felszabadítását. Például a paksi atomerőművet a rendszerváltás előtt is szükséges volt operatív eszközökkel védeni terrorelhárítás céljából. Miért kellene meghurcolni egy olyan ügynököt, akit 1986-ban épített be a szolgálat, és aki nem a szomszédjáról jelentett, hanem a város biztonságára figyelt?
– A témát morális oldaláról közelítenénk meg. Például a szolgálatok beszerveztek egy embert valamelyik egyházban, aki folyamatosan "feldobta" a környezetét, "hátszelének" köszönhetően a hierarchiában sikeresen haladt előre, "kiváló munkája" elismeréseként fiatalon professzornak nevezték ki. Ilyen esetben nem lehet államérdekre hivatkozni.
– Azt próbálom Önökkel – és a laikusokkal – megértetni, hogy a III/III és a kémelhárítás teljesen más. A III/III-at már a Németh Miklós vezette kormány is elítélte, amikor feloszlatta, és jogutód nélkül megszüntette. De más "tészta" a kémelhárítás, amely egyetlen papot sem szervezett be.
– Kristálytisztán elválaszthatók a feladatok?
– Nem mindig. Egy-egy III/III-as ügynököt, akik olyan objektumon dolgoztak, amit nem a kémelhárítás hárított el, olykor egy-egy aktuális ügynél "átvettek". Tehát ilyen átjárás lehetett.
– Ez azért érdekes kérdés, mert Szita Károly, Kaposvár fideszes polgármestere, akit több laptársunk Krakus ügynökkel azonosít, azzal védekezik, rendelkezik papírral arról, hogy nem volt III/III-as. Közben a levéltár adatai szerint Krakust a III/II, a kémelhárítás alkalmazta. Az rendben van, hogy valaki kémelhárító volt, és az ország érdekeiben hárított el, de Krakusról az is kiderült, hogy a saját családjáról is adott jelentést, ami visszataszító. Félő, hogyha csak a III/III anyagait kell nyilvánosságra hozni, akkor azok a III/II-esek, akik az előbb említett módon voltak aljasok, megúszhatják a nyilvánosságot.
– Maradjunk a Szita-ügynél. Nem tudom konkrétan, hogy mit és miért jelentett a családjáról vagy munkatársairól. Ha valóban a III/II-höz tartozott, akkor ő sem tárhatta fel a múltját, mivel a tevékenysége államtitok volt. A D–209-es ügyben Medgyessynek is kérnie kellett a felmentést a titokgazdától.
Ellenben voltak olyan III/III-asok, akik semmi lényegeset sem jelentettek, senkinek nem okoztak kárt, sőt védték a környezetüket. Például egy, a közelmúltban "lebukott" újságíró III/III-as volt ugyan, de nem volt egy szemét ember. Elvállalta a felkínált szerepet, mert megzsarolták a homoszexualitásával, ami annak idején súlyos köztörvényes bűncselekmény volt. Ne feledjük, legtöbbször a papok esetében is ez volt a zsarolás alapja.
– Azt mondja, hogy a III/III-asok között is voltak önmagukhoz képest becsületes, nem ártó szándékú emberek, ugyanakkor a III/II-ben, amire azt mondja, hogy szakma, ott is voltak aljas emberek, akik önszorgalomból még az anyjukat is feljelentették.
– Sőt, azt mondom, szép számban érkeztek feljelentések olyan honfitársainktól is, akik soha nem voltak semelyik állambiztonsági szolgálat látókörében. Róluk nincsen nyilvántartás, pedig némelyikük többet ártott embertársaiknak ezeknél.
– Éppen azért nehezen elviselhető a magyar közélet, mert számtalan olyan ember "osztja az észt" erkölcsi kérdésekben és a demokrácia kapcsán, akik egykoron érintettek voltak.
– Az első szabadon választott parlament nemzetbiztonsági bizottsága is tele volt ilyen emberekkel, ahol Demszky Gáboron és Fodor Gáboron kívül csak egy személy akadt, aki nem volt valamelyik állambiztonsági csoportfőnökségnél érintett. Köztük III/III-asok is, de olyanok is, akiket a III/I-es, III/II-es állományából ismertem.
2005. február 28. Mádl Ferenc köztársasági elnök átadja a kinevezési okmányt Nagy Lajos nyugállományú ezredesnek, amikor nyugállományú vezérőrnaggyá lépteti elő a Nemzetbiztonsági Hivatal nyugalmazott vezetőjét a Sándor-palota Tükörtermében Budapesten. Fotó: MTI
2005. 03. 11. (IX/10)
