hetilap

Torgyán József és Orbán Viktor. Oda a jó kapcsolat Fotó: MTI

Ifjabb Antall Józseffel fontos nemzeti sorskérdésekben kerültünk konfliktusba, mert úgy gondoltam, hogy Kárpátalja békés visszaszerzésére és Trianon megkérdőjelezésére történelmi helyzet adódott a Szovjetunió felbomlásakor. Ő viszont Jeszenszky Géza külügyminiszterrel Kijevben mindenről visszamenőlegesen lemondott. Mondtam is neki, ne mondja többet, hogy ő 15 millió magyar miniszterelnöke, mert Kárpátalja feladása óta legfeljebb csak 14 millió 800 ezer magyar miniszterelnöke. Emellett a rendszerbuktatóknak szánt nyugati kölcsönök 

elengedését sem kérte. Nem foglalkozott gazdasági kérdésekkel, miközben a baloldal átkonvertálta a politikai kapcsolatait a gazdaságba, holott tudnia kellett, hogy a gazdasági hatalom bármikor visszaváltható politikaivá. Táborunk nem tudta elfogadni azt sem, hogy az MDF a reprivatizációt megtorpedózta. Ebben Antall József felelősségét nem lehet megkerülni. 

– Az elmúlt napokban újra az érdeklődés középpontjába került az úgynevezett Antall-féle ügynöklista, illetve Nagy Lajos, a Nemzetbiztonsági Hivatal alapító főigazgatója, aki úgy nyilatkozott, hogy a rendszerváltó pártok tele voltak ügynökökkel. Mi erről a véleménye?

– Nagy Lajos ellen bűntető feljelenést tettem a legfőbb ügyésznél, mert úgy nyilatkozott, hogy az Antall Józsefnek átadott listán még látta, az internetre feltett listáról azonban lekerült a nevem. Egyébként részletesen foglalkozom ezzel a kérdéssel a könyvemben, mivel a kezdetektől fogva ezzel akartak lejáratni. Én vagyok az országban az egyetlen, akit legalább ötször világítottak át. Az első átvilágításom 1991-től 1997-ig tartott. Hozzátenném, mindez olyan elképesztő ellenséges légkörben zajlott, hogyha bármi terhelőt találtak volna rólam, minden kiderült volna. De tisztának találtak! 

– Nagy Lajos azt nyilatkozta, hogy minden pártban voltak ügynökök.

– Ez stimmel, de én kivétel vagyok. Soha nem tudtak beszervezni. Ez kiderül az \'56-os forradalmunkban való részvételem miatt ellenem indított bűnügy irataiból, ahol a politikai osztály munkatársai panaszkodtak rólam a feletteseiknek, hogy én megtörhetetlen voltam, és nyíltan megtagadtam a velük való együttműködést. Ami pedig Antall Józsefet illeti, ő nem akart engem megrágalmazni. Erről őrzök is egy levelet. Mindössze "egy kis árnyékot" szeretett volna a nevemre vetni, hogy elérje, elégedjek meg a kisgazdapárt második helyével, ha pedig ez nem elegendő, akkor fogadjak el valamilyen állami tisztséget. Az egész dolog lebegtetése azért volt fontos számára. 

Az FKGP-t nem akarták beengedni a rendszerváltók közé. Grósz Károly a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásokon elszólta magát, akkortól tudtam, hogy minden pártot teleraktak ügynökökkel. Itthagytam őket, a budapesti hatalmi marakodást és a vidék felé fordultam. Jártam az országot és újjászerveztem az FKGP-t. 

– Ön a Horn-kormány egyik legélesebb hangú kritikusa volt. Mégis amikor kórházba került, Horn Gyula elsők között látogatta meg Önt. 1994–1998 közötti időszakról miként gondolkodik?

– Valóban mindig támadtam az állampártot és Horn Gyulát, mert mint antikommunista nem tudtam belenyugodni, hogy a nép visszaszavazta egykori elnyomóit. Ez vezetett el ahhoz a tulajdonképpeni történelmi tévedésemhez, hogy "a kisebbik rossz" érdekében 1998-ban a Fideszt segítettem minden erőmmel a hatalomra. De nem volt más lehetőségem, mert az utódpárttal semmiképpen sem lettem volna hajlandó együttműködni.

Horn Gyula mindig korrekten viselkedett velem szemben. A szocialisták összehasonlítatlanul jobban betartották volna a szavukat, mint a Fidesz, de ők számomra elfogadhatatlanok lettek volna. Ha Hornnal kötöttem volna szövetséget – amit antikommunistaként soha nem tettem volna, és ma sem tennék – egy pillanatig sem lenne kételyem, hogy ma is a politikai élet csúcsán lennék. Azonban történelmi kötelességem volt 1998-ban az MSZP leváltása. Ehhez képest az én személyes sorsom alakulása közömbös volt. 

Sajnos a Fidesz nem jobboldali erő, hanem a baloldalról a jobboldalra küldött párt, amelynek az volt a célja, hogy a jobboldalt "megegye". Céljuk az volt: mindegy legyen, hogy melyik nagy párt kormányoz, a neo-ultraliberalizmus mindig hatalmon legyen. Ennek érdekében a Fidesz segédletével szétverték a KDNP-t, az MDF-et, az FKGP-t és a MIÉP-et, vagyis a teljes nemzeti oldalt. 

– A híradások szerint családi szempontból is jóban voltak az Orbán-családdal, hiszen Ön a leányfalui nyaralójában fogadta őket. Emberileg miként éli meg a történteket? Erről ír-e a könyvében?

– Természetesen foglakozom ezzel, már csak a nemzeti jövőképünk miatt is. Ugyanis 2006-ra politikai prognosztíciót írok. Orbán Viktorral személy szerint mindig jól kijöttem, viselkedése tisztelettudó és előzékeny volt. Az egyetemen a fiamnak volt az évfolyamtársa. A politikai élet jelenlegi szereplői közül többen vendégeskedtek nálunk. Megemlíthetném, hogy Lévai Anikó szülei nagy kisgazdák voltak, még akkor is, amikor vejük a Liberális Internacionálé alelnöke volt. Tényleg kifejezettem jó családi kapcsolatban voltunk, de ez mit sem változtat azon, hogy már csak a koromnál fogva is különbséget kell tudnom tenni a szavak és a tettek között. Sajnos kénytelen vagyok megállapítani, hogy Orbán Viktor esetében e kettő között antagonisztikus ellentét van. Nem tartok ma senkivel kapcsolatot, nem gondolom, hogy nekem feladatom lenne a politikai élet elsekélyesedett vizeiben kapirgálni.

– Mit érez feladatának?

– Nagyon sokan keresnek meg, hogy támasszuk fel a kisgazdapártot, vagy indítsak egy harmadik erőt. Nem titkolom, hogy a politikai pályára való visszatérésem attól függ, hogy milyem fogadtatása lesz a könyvemnek. Majd a vidéki promóciós körutak tanulságát levonva döntöm el, hogy visszatérek-e, és ha igen, miként. 

– A közelmúltban Havas Henrik egyik reggeli műsorban azt a kérdést tette fel Önnek, hogy bukott embernek tartja-e magát. A könyvből erre a kérdésre választ kapunk? 

– Hadd, jegyezzem meg, Havas Henrik mindig elképesztő stílusban támadott engem. Most is, 2005-ben nekem esett a töménytelen parlagf? miatt, holott én 2001. januárban lemondtam a miniszteri posztomról, ezért a 2004-es parlagfűhöz semmi közöm. Havas ennyire elfogult! Ugyanakkor tehetséges riporternek tartom, ezért bármikor elmegyek hozzá, csak ahhoz mindig ragaszkodom, hogy élő adás legyen. 

Ő nem tudja elképzelni, hogy az ország érdekében hoztam meg a döntéseimet, pedig ma sem bánom, hogy 1998-ban leváltottuk a kommunistákat. Ez nem bukás, hanem történelmi felelősség és tisztesség kérdése volt.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek