hetilap

Eörsi Mátyás, Kóka János, Gusztos Péter Fotó: Vörös Szilárd

Miután a liberálisok Országos Tanácsának (OT) új elnöke is a „fodoristák”
soraiból került ki, a párt önálló arculatának további hangsúlyozása többek
között abban öltött testet, hogy az ügyvivők megállapodtak: pontokba szedve
kényszerítik a szocialistákat a reformok folytatására. A miniszterelnök
vendégszereplésével zajló hét eleji frakcióülésen a szabaddemokraták június
25-ét jelölték meg a kritikus kérdésekben való megegyezés végső dátumának.
Tízpontos listájuk – melyről még saját pártjukon belül sem mindenki tudja,
nyilvános-e – Kóka János pártelnök szerint azt a célt szolgálja, hogy egyfajta
menetrendet biztosítson a „reformmunkának a korábbiaknál nagyobb sebességgel”
történő folytatására. A koalíciós együttműködés iránya a liberálisok számára
tehát az elkövetkezendő években elsősorban az egészségügy, az oktatás, az
adórendszer, a párt- és egyházfinanszírozás, a nyugdíjrendszer, a zöldügyek, az
energialiberalizáció, a rendőrség és az ügynökügy kérdései köré
csoportosulnának.

„Nem szívesen megyek bele abba a szereposztásba, hogy (…) ebben a koalícióban a
szabaddemokraták az ostor, mi meg a ló” – fogalmazott egy tévéműsorban Lendvai
Ildikó, az MSZP frakcióvezetője, majd elárulta: két-három hét múlva tudnak
előállni a Kókáék által követelt „rangsorolt menetrenddel”. Mivel a
miniszterelnök – elsősorban a szocialisták belső nyilvánossága felé – több
fórumon is világossá tette, hogy „szó sem lehet visszafordulásról”, a
liberálisok joggal érezhetik úgy: ezt a csatát igazából nem a két koalíciós
partner, hanem a legnagyobb kormányzópárt soraiban kell megvívni.

„Az igazi törésvonal nem a koalícióban, hanem az MSZP-n belül húzódik. Ha az
MSZP behúzza a kéziféket, akkor nem velünk szemben teszi, hanem Gyurcsánnyal
szemben” – értékelte a helyzetet lapunknak Bőhm András, a liberálisok Országos
Tanácsának napokban leköszönt vezetője. Megítélése szerint a miniszterelnöknek
saját pártján belül kell konszolidálnia helyzetét és elképzeléseit. A képviselő
emellett úgy véli, hogy ha az általuk felvetett kérdésekben nem történik érdemi
előremozdulás, akkor a valódi kérdés nem az, hogy koalíciós válsághoz
vezethetnek-e a két párt közötti tárgyalások, hanem az: mit keres az SZDSZ a
koalícióban. „Az SZDSZ nincs abban a helyzetben, hogy az átlagnak politizáljon,
nem vagyunk tömegpárt, elsősorban saját választóink felé kell érzékelhetővé
tennünk, hogy méltók vagyunk a bizalmukra” – érvelt a politikus.

Talán ezért lehet, hogy az általunk megkérdezett liberális politikusok
egybehangzóan állítják: mind a pártban, mind pedig a frakcióban egység uralkodik
a lista létjogosultságát illetően. Amit óvatosan hozzátesznek, az csupán annyi,
hogy a módozatokat és a tempót illetően nem kifejezetten homogén vélemények
fogalmazódtak meg. Attól azonban még ők sem tartanak, hogy az „izmozás”
koalíciós válságba torkollik. Sőt, Gusztos Péter szerint egyenesen a koalícióban
maradás forgatókönyvét dolgozták ki az elmúlt napokban, amely így értelemszerűen
nem zsarolás, hanem tárgyalási alapot jelent a szocialistákkal. A képviselő
egyébként nem gondolja, hogy elnézést kellene kérniük azért, hogy a pályán
focizva időként a labdához érnek. Arra pedig semmi esélyt nem lát, hogy a „nagy
testvér esetleg behúzza a kéziféket”.

Márpedig sokszor behúzta, annak ellenére, hogy megszülettek a
háttér-megállapodások. Hankó-Faragó Miklós országgyűlési képviselő több ilyenre
is emlékszik. „Tapasztalataim szerint sajnos sok esetben nem az ellenzékkel kell
a legnagyobb csatát megvívni, hanem a saját koalíciós partnerünkkel. Az MSZP a
rendőrségi törvény módosítása kapcsán is az ellenzékkel összekacsintva tette
lehetetlenné az érdemi változtatásokat” – állítja a téma liberális felelőseként.


„Politikai értelemben véve egy öngyilkos akcióval érne föl a reformok lassítása,
éppen ezért léptünk fel határozottabban” – magyarázta a dolgok állását Horn
Gábor a Heteknek. A „koalíciós békéért” felelős államtitkár szerint
erőfeszítéseik sikeresnek bizonyultak, hiszen a miniszterelnök máris
bejelentette: 2008-tól egységes és nagy adóreformokra számíthatunk
Magyarországon. Horn nem titkolja, pártja szerepe – már csak méreténél fogva is
– arra elegendő, hogy „belekényszerítsék az MSZP-t a folytatásba”. Ami a konkrét
elképzeléseket illeti, párttársaival ellentétben úgy értékeli, hogy nem tenne
jót az ügynek, ha azok feketén-fehéren megismerhetővé válnának a pórnép számára
is. Mint mondja, „az elkövetkező két hét kérdése, hogy tisztázzuk, mely
területen vannak vitáink a szocialistákkal”.

Béki Gabriella szerint nemcsak ők, maga a miniszterelnök is sürgeti a változások
folytatását. A szabaddemokrata képviselőnő azonban azt is beismeri: pártja azért
türelmetlenebb a kelleténél, mert tudják, hogy komoly átalakításokat csak a
kormányzati ciklus első felében lehet elindítani, és példának okáért az
egészségügyben lassan egy éve patthelyzet van a koalíciós partnerek között. De
hasonló kaliberű problémának látja a reformok kommunikációjának kérdését is,
mivel tapasztalatai szerint az emberek jelentős hányada egyáltalán nem érti,
hogy miről is megy a vita a fejük fölött. „Kulcsszavak maradnak meg a fejekben,
amelyekhez sok esetben semmilyen tartalmat nem tudnak rendelni” – állítja Béki,
aki úgy érzi, hogy ha sikerülne megfelelően artikulálni elképzeléseiket, akkor a
szocialisták is érezhetnék végre, hogy tényleges társadalmi támogatottság van az
SZDSZ törekvései mögött.

„Mindkét koalíciós párt felelős azért, hogy az elmúlt egy évben nem jeleskedtünk
a reformok megértetése terén” – ismeri el Gusztos Péter is, aki a párt- vagy az
egyház-finanszírozás átalakításával kapcsolatos problémákat nem sorolja a
nehezen érthető területek közé.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek