Fotó: S. L.
Az évszázad bűnügyeként számon tartott móri ügy kapcsán mindenki számára
világossá vált, hogy egy hibás ítéletet hozó bíró nem feltétlenül részesül
elmarasztalásban, sőt, még előléptetésre is van kilátása. A hibázó fél részéről
elmarad a tanulságok levonása, a felelősség felvállalása és bármiféle
sajnálkozás nyilvános kifejezése. Bár a móri eset – többek szerint – csak a
jéghegy csúcsa volt, a közhangulatot így is felkorbácsolta. Szomorú tény, hogy a
Szonda Ipsos által néhány éve készített felmérés alapján az emberek 40 százaléka
szerint megvásárolhatóak a bírói ítéletek. A szakmabeliek szerint „a kéz kezet
mos” elve működik az igazságszolgáltatás egységei között.
Bárd Károly, a CEU rektorhelyettese és az ELTE tanára az ünnepélyes
könyvbemutatón elmondta: Hack Péter könyve érthető és olvasóbarát. Egyedülálló a
témaválasztása, hiszen magát a problémát teszi tárgyává, hidat épít a tudomány
és azok közé a szervezetek közé, akik egy élhetőbb társadalmat kívánnak, és úgy
gondolják, hogy az igazságszolgáltatás van az emberekért, és nem fordítva.
A szerző azért tartja fontosnak a témát, mert „az állam a büntetőhatalom
gyakorlása során avatkozik be a legradikálisabban az egyén életébe. A
büntetőügyekben embereket lehet megfosztani szabadságuktól, vagyonuktól,
becsületüktől”. Ezen túl pedig nemcsak a közvetlenül érintett személyekre, hanem
az egész társadalomra beláthatatlan következményei lehetnek az esetleges – és
megtörtént – hibáknak, mert a jog uralmát, az állam fellépésének morális
alapjait ássák alá. Hack Péter szerint arra van égető szükség, hogy a
büntetőhatalom gyakorlása valóban igazságszolgáltatást jelentsen, és
megvalósuljon a büntetőhatalmat gyakorló szervezetek működésének nyitottsága és
az általuk folytatott eljárások átláthatósága – ami rövid távon kellemetlen
helyzeteket okozhat, hosszú távon azonban mindenképpen megtérül ezeknek a
szervezeteknek.
Hack állítja: elegendő érv van arra, hogy az 1950-es évek óta változatlan
struktúrában működő ügyészi szervezet végre változtatások tárgyává váljon.
Valószínűleg sok, már bíróságot megjárt olvasó egyetért majd a könyv azon
állításával, hogy „a hatóságokat terhelő kötelezettségeket legalább annyira
komolyan kellene venni, mint az eljárás alá vont személyeket terhelőket”.
Ugyanis ez tenné a büntető hatalom gyakorlását is képessé arra, hogy a
folyamatosan változó körülményekhez gyors és rugalmas módon alkalmazkodjon.
Ebben a szemléletmódban pedig könnyebben helyre lehetne állítani azt a
közbizalmat, amely nélkülözhetetlen a büntetőhatalom működéséhez.
2008. 06. 27. (XII/26)
