Nem közelednek az álláspontok az új Polgári Törvénykönyv (Ptk.) általános
vitája kapcsán kialakult melegjogi kérdésekben. A szocialisták továbbra is egy
megfoghatatlan társadalmi igényről beszélnek, és ragaszkodnak a bejegyzett
élettársi kapcsolatokra vonatkozó szabályozáshoz. A Fidesz viszont aggályosnak
tartja ennek szerepeltetését a kódexben. Mátrai Márta (Fidesz) megdöbbentőnek
nevezte, hogy a családjogi alapelvek közül hiányzik a házasság védelmének elve.
Ez szerinte egyértelműen arra utal, hogy a javaslat csökkenteni akarja a
házasság intézményének jelentőségét. A képviselőnő változatlanul visszakívánja a
szövegbe a jegyesség, a házasságkötés előtti harmincnapos várakozási idő,
valamint a házastársi hűség fogalmát.
Kollégája, László Tamás már keményebben fogalmaz: a javaslat nem egy
vonatkozásban egyenesen nevetségessé teszi a hagyományos család intézményét.
Mint mondta, az abszurd humor kategóriájába tartozik – és az identitásválságban
szenvedők magánügyeként kezelendő –, hogy a törvényben szó van az egyik
házastárs nemének megváltoztatása miatt bekövetkező házasságmegszűnésről.
Megítélése szerint az új szabályozásnak nem a válás legkülönbözőbb variációit
kéne az állampolgárok elé tárnia, hanem a házasság védelmét erősítő
biztosítékokat.
A jobboldali felszólalók egybehangzó véleménye, hogy a bejegyzett élettársi
kapcsolattal foglalkozó szakasz az egyneműek házasságát csempészi be a
törvényszövegbe. A KDNP már be is jelentette, hogy módosító javaslatot nyújt be
a témában, mert szerintük sem „az éppen divatos kisebbségi álláspontokhoz”
kellene igazodnia a jogalkotónak.
Nem túlzás azt állítani, hogy a rendszerváltás óta most tevékenykedik először
olyan kormány hazánkban, amelyik szokatlanul nagy figyelmet szentel a leszbikus,
meleg, biszexuális és transznemű állampolgárok érdekei érvényesítésének. Szetey
Gábor, a Gyurcsány-kormány egyik lecserélt és másságát nyíltan felvállaló
államtitkára minden követ megmozgatott, hogy a jogi szabályozás a hagyományos
házasság szintjére húzza fel az egyneműek együttélési formáit. Lapunk úgy
értesült, hogy a kodifikációs folyamat során valamennyi családjogász óva intette
a kormányt a nemi szerepekkel kapcsolatos tradicionális közfelfogás „tesztelésétől”.
A magyar társadalom ugyanis nemcsak a hazai felmérések szerint, hanem európai
összehasonlításban is változatlanul elutasító a melegek látványos emancipációját
illetően.
A Medián közvélemény-kutató cég idén nyáron – a Meleg Méltóság utcai parádét
követően – végzett felmérése során a válaszadók kétharmada úgy nyilatkozott,
hogy a „melegeknek nem kellett volna felvonulniuk, mert ezzel provokálták az
ellentüntetőket”. A homoszexualitás megítélésével kapcsolatos korábbi
Medián-felmérések szintén azt mutatták, hogy a közvélemény többsége nem
támogatta a melegek látványos feltárulkozását, így például a házasodáshoz vagy
az örökbefogadáshoz való jog megadását sem. És úgy tűnik, hogy az elfogadásért
folytatott látványos akciók is visszafelé sültek el: Szetey Gábor „coming out”-ját
és a tavalyi melegfelvonulást követően a korábbi 29-ről 42 százalékra nőtt azok
aránya, akik szerint a „homoszexuálisok életét korlátozni, szabályozni kell
állami, jogi eszközökkel”. Az államtitkár feltárulkozása után csaknem háromszor
annyian lettek azok, akiknek emiatt romlott (29 százalék), mint akiknek javult a
véleménye (9 százalék) a politikusról. Ez egyébként nem is meglepő annak
fényében, hogy csak a szavazók egyharmada szavazna szívesen homoszexuális
politikusra.
A lakosság nagy többsége a magánélet falain belül tolerálható jelenségnek tartja
az azonos neműek egymás közötti vonzalmát, amit egyharmaduk betegségként, másik
egyharmaduk pedig egyszerűen magánügyként kezel. A Medián arra is rámutat
kutatásában, hogy a melegek emancipációjának elfogadása tekintetében
gyakorlatilag nincs érdemi különbség a különböző pártállású szavazók véleménye
között.
A törvényjavaslat vitája a hagyományos értékeket népszerűsítő egyházakat és
civil szervezeteket is megszólalásra ösztönözte. Érdemi vitát azonban főleg a
Hit Gyülekezete Országos Értekezletének kommünikéje váltott ki. Európa
legnagyobb neoprotestáns egyháza szerint tévút a magyar társadalomnak a
törvénytervezet általi „modernizálása”, amely nem másról szól, mint hogy a
meleglobbi a választóktól elszakadt parlamenti többségen keresztül kényszeríti
rá életfelfogását az országra. Ezzel egyúttal bélyeget is sütnek a házastársi
hűséget propagáló közösségekre, ahogyan azt korábban a marxista-leninista
indíttatású erőszakos szekularizáció tette. A bejegyzett élettársi kapcsolatra
és a házasság elgyengítésére vonatkozó szabályokat a gyülekezet társadalom- és
nemzetellenesnek ítéli, és érthetetlennek tartja a jogalkotónak a folyamatosan
csökkenő magyarság irányába megnyilvánuló közömbösségét. Mivel hazánk negyedik
legtámogatottabb felekezete a férfi és a nő házastársi hűségén alapuló
házasságot tekinti a család és a társadalom tradicionális alapjának,
elfogadhatatlannak tartja, hogy azzal egyenértékű jogi szabályozás alá essék az
azonos neműek által is igénybe vehető úgynevezett bejegyzett élettársi
kapcsolat. Az országos értekezlet résztvevői úgy érzik, hogy az új Ptk. jelen
formában való megszavazásával a kormány azt üzeni a magyar embereknek, hogy a
társadalom számára ugyanolyan hasznos két férfi vagy két nő életközössége, mint
egy sokgyermekes családé. Az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolata
azonban szerintük nem tárható követendő modellként az emberek elé, mert
„ellentétes az élet természetes rendjével, aláássa a házasság és a család
tekintélyét, és a társadalmat szembe kívánja állítani mindazokkal a
zsidó–keresztény kinyilatkoztatáson alapuló szellemi, erkölcsi értékekkel,
amelyek nemzeti kultúránk lényegéhez tartoznak”.
„A Hit Gyülekezete megmutatta, milyen messzire került a liberális elvektől és
attól a hajdani SZDSZ-től, amelynek létrehozásában maga is döntő szerepet
vállalt. Semjén Zsolt keresztényeinek össze kell kapniuk magukat. Vetélytárs
jobbról” – írta a Népszabadság vallási témákért felelős szerzője a hitesek
nyilatkozatára reagálva, és nem leplezte ellenvéleményét, amikor „brutálisnak”,
„homofób gerjedelemnek”, „paranoid kényszerképzetnek” nevezte a szókimondó
egyházi álláspontot.
Nyílt válaszlevelében a vallási közösség képviselője sajnálkozását fejezte ki,
hogy a baloldali napilap szerzője az újnyilas mozgalmakkal mossa össze
egyházukat, egyúttal felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy a „homoszexualitás
mint jelenség nem pártfüggő”. A publicista nyilatkozatukat minősítő jelzős
szerkezeteivel kapcsolatban pedig csak annyit jegyzett meg: „Pontosan ilyen
klisékkel minősítik a meleglobbi sajtótámogatói világszerte azokat, akik
bírálják a politikai törekvéseiket.”
2008. 10. 24. (XII/43)
