A Ro-tesztet lassan egy évszázada használják pszichológusok a páciensek személyiségjegyeinek és pszichés állapotának megállapítására. A módszer lényege, hogy a páciensnek absztrakt, többféleképpen értelmezhető ábrákat mutatnak, és megkérdezik, mi jut róluk az eszébe, aztán a reakcióiból következtetnek a motivációira, kognitív és érzelmi jellemzőire és egyéb személyiségjegyeire.
„Nyilvánosságra kerülése megváltoztatja az eredményeket, hiszen például a teszt során a reakcióidő is számít. Azonban tisztázni lehet, és a gyakorlat során szokás is, hogy látta-e már (esetleg például egy korábbi vizsgálat során) a személy a képeket, és az így születő eredményekből is érvényes következtetéseket lehet levonni” – nyilatkozta lapunknak Békés Judit klinikai szakpszichológus, aki jó módszernek tartja a Ro-tesztet, de úgy véli, a megfelelő használathoz képzettség és rengeteg tapasztalat szükséges.
A teszt az ember lelkének egyik alapműködésén, a projekción, azaz a kivetítésen alapul. Az emberi lélek valami apropó kapcsán, legyen ez például egy ábra, kivetít magából egy képzetet, tulajdonképpen reagál a helyzetre. A reakciókat az évtizedek során megfigyelték, összegyűjtötték és tipizálták. A teszt során nem zajlik beszélgetés, csak a páciens válaszai hangzanak el, melyeket mindenféle érzelmi és más visszajelzés nélkül rögzítenek és dolgoznak föl. Ilyen módon a vizsgálóeljárás eredményét nem befolyásolja a személyes benyomás, ami erősíti az objektivitását. Az ezekből összeállított statisztikák már az adatmennyiségből fakadóan is nagyon kicsi hibaszázalékkal alkalmazhatóak. A teszt feladata elsősorban a problémakezelés és nem a teljes személyiségrajz meghatározása.
„A Ro-teszt elsősorban azért jó, mert érzékenyen jelez pszichológiai zavarokat” – állítja Békés. A tesztet éppen ezért számos szakember használja ma is neurológiai és pszichiátriai betegeknél. Az eljárás segítségével például ki lehet mutatni a kérdésesen epilepsziás jellegű rosszullétek esetén, hogy a tüneteknek idegrendszeri vagy lelki eredetű oka van-e. Megállapítható az is, hogy neurotikus jellegű zavar vagy elmebetegség áll-e fenn egy páciensnél. Nagyon könnyen kiszűrhető az öngyilkossági késztetés is, ilyen módon a módszer már számos emberi életet mentett meg.
Ugyanakkor látni kell azt is, hogy maguk a tesztek önmagukban nem működnek. „Ahogy egy szike sem eredményez bárkinek a kezében eredményes szívműtétet, a Ro-teszt sem egy egyszerű, bárki által lefuttatható program” – nyilatkozta lapunknak Kiss B. Gyöngyi pszichológus. – Az ilyen jellegű vizsgálóeljárásoknál a pszichológusoknak és pszichiátereknek rendkívül nagy a felelőssége. Egyrészt az eredmény megállapítása, másrészt pedig az eredmény adagolása jelent komoly feladatot. Nem mindegy, hogy a pszichológus hogyan viszi be az eredményeket a pácienssel való kapcsolatba” – tette hozzá.
Igaz, hogy egy pszichológiai teszt nem annyira kézzelfogható, mint egy vérvizsgálat, mégis az eredményeket legtöbb esetben objektív tényekként kezelik. A vizsgálatokat végzők felelőssége ebből a szempontból is nagy, hiszen számolniuk kell a megállapítások önbeteljesítő hatásával is (Pygmalion-effektus). Az úgynevezett Barnum-effektus is közismert szakmai berkekben, mely szerint az emberek hajlamosak elfogadni felületes és általános jellemzéseket, mintha azok kifejezetten őket írnák le, és nem veszik észre, hogy azok szinte bárkire alkalmazhatóak. A jelenség részben megmagyarázza, hogy sokan miért gondolják, hogy a pszichológia áltudományként működik. Sokan ugyanis kétségbe vonják a Ro-teszt eredményességét, és csak áltudományos fejtegetésnek tartják az egész metódust. „Az eltérések, hibás diagnózisok legtöbb esetben nem a tesztből, hanem az alkalmazó felkészületlenségéből fakadnak” – mondja erre Békés.
Ahogy az élet minden más területén, a pszichológiában is vannak kóklerek. Kiss B. Gyöngyi állítása szerint azonban az áltudományos eszközöket alkalmazók egyre inkább perifériára szorulnak. A pszichológia jó esetben tehát nem céltalan „lélekturkászás”, mint azt sokan gondolják, hanem ahogy Békés Judit fogalmazott: célja a problémakezelés, az önismeret elősegítése, és ennek a folyamatnak csak első lépése a személyiségelemzés.
2009. 08. 14. (XIII/33)
