Hende egyébként március 15-én is meglehetősen aktívan vett részt a közélet rezdüléseiben, délelőtt Náraiban mondott ünnepi beszédet, délután pedig Vasegerszegen koszorúzta meg a megyei kórház névadójának, Markusovszky Lajosnak a sírját. A nap azonban ezzel még nem ért véget, este Kónyba autózott, ahol köszöntötte azokat a helyi aktivistákat, akik részt vettek a budapesti központi megemlékezésen.
Mindezt már másnap, egy hosszú nap végén meséli a negyvenkilenc éves, kétgyermekes politikus, akivel egy kampányturné kellős közepén beszélgetünk. Hende Csaba kipihenve az előző nap fáradalmait, kedden délután a helyi kereszténydemokratákkal tartott közös sajtótájékoztatót, ahol bemutatta a Fidesz programját. Hende hangsúlyozta, hogy bár korábban mindenki azzal vádolta őket, hogy csak a kormányt szapulják, programjuk nincs, ezzel szemben most letették a Nemzeti ügyek politikája címet viselő, majd’ százoldalas dokumentumot. Hende azt is büszkén jelentette be, hogy körzetükben soha nem látott mennyiségű ajánlócédulát gyűjtöttek össze.
A sajtótájékoztatót követően aztán falvakban folytatódik a kampány, először Sorkifaludon, a helyi kultúrházban találjuk magunkat, ahol elsősorban szimpatizánsokat győzköd Hende arról, hogy ma a Fidesz az egyetlen kormányzásra képes erő. „Emelje fel a kezét az, aki szerint ma jól mennek a dolgok ebben az országban” – hangzik a felszólítás, a közönség pedig örül, hogy nem kell feleslegesen tornáztatni végtagjait. Ezt követően a képviselőjelölt arról beszél, hogy míg a Gyurcsány-kormányban egekbe szöktek az árak és a munkanélküliség, korrupciós ügyektől, „Hagyó Miklóstól”, „nokiás dobozoktól” hangos a sajtó, addig a Fidesz sokkal konszolidáltabban kormányzott. Burkoltan kitér a Jobbik-kérdésre is, mondván, hangosan kiabálva, szakértelem nélkül bizony nem lehet ezt az országot vezetni. Célként tíz éven belül egymillió új munkahely megteremtését jelöli meg, valamint fontosnak tartja, hogy a politikusok elszámoltathatóak legyenek, és a nemzet azon vagyonát, amely már „Ciprusban, offshore bankszámlákon” landolt, megpróbálják visszaszerezni.
Nyugdíjas néni kérdez, azt mondja, megijedtek, mert lehetett a hírekben hallani, hogy elveszik a nyugdíjukat. „Ugye nem nyúlnak hozzá, tessék minket megnyugtatni” – kéri, Hende Csaba pedig megígéri: nem fognak veszélybe kerülni.
Egy helyi mezőgazdasági dolgozó viszont jóval szkeptikusabb. Ő úgy gondolja, a Fidesz is csak beszél, náluk is voltak mutyik, ők is vesztettek már választásokat. „Jó, azért talán nem voltak olyan rosszak, mint a szocialisták” –mondja, miután Hende megkéri, soroljon fel az Orbán-kormány időszakából olyan korrupciós ügyeket, amilyenekről ma hallani. A hozzászóló szerint a kommunizmusban volt a legjobb, Kádár idejében bizony volt az embereknek földjük is, munkájuk is. Hende erre egy anekdotával válaszol, miszerint Lenin elvtárs dolgozószobájának ablakát kisgyerekek berúgják labdával. Lenin elvtárs pedig lemegy, figyelmezteti őket, hogy többet elő ne forduljon ilyen, de visszaadja nekik a labdát. „Milyen kedves Lenin elvtárs. Pedig fejbe is lövethette volna őket” – vonja le a konklúziót a fórum vendége, majd elmagyarázza, hogy ha nem lett volna Kádár-rendszer, még jobban élhettünk volna, csak ezt az idő távlatában nehéz már elképzelni.
A másik felet viszont, úgy látszik, nehéz meggyőzni, a fórum lezárását követően is vitatkozik a helybéliekkel.
Sorokpolányban folytatjuk, Hende itt is felteszi a kérdést, hogy a falubeliek kire bíznák a kormányzást. Egy barna kabátos úr közbeszól, mondván, még nem tudják, de azért vannak itt, hogy meghallgassák Hende véleményét. Az illető egyébként pár nappal ezelőtt részt vett a Jobbik fórumán is. Megtudjuk, hogy 2002-ben úgy nyertek a szocialisták, hogy a szavazóköri delegáltak adatbázisokat figyelve követték, hogy szimpatizánsaik közül még ki nem volt szavazni, majd délután ezeket az embereket különböző eszközökkel rávették a voksolásra. 2006-ot illetően pedig az őszödi beszédet idézve Gyurcsányékat hibáztatja, mivel trükkök százaival takargatták a valós tényeket.
Sorokpolány kultúrháza megtelik a Fidesz terveivel: adócsökkentés, munkahelyteremtés, vállalkozásfejlesztés, és még sorolhatnánk. A barna kabátos urat, úgy tűnik, nem győzte meg Hende, mert egyre indulatosabban keresi a választ azon kérdésére, miszerint miből fogják megvalósítani a programot. Hende egyet leszögez, hitelből semmiképp. A képviselő türelmesen válaszolgat a feltett kérdésekre, s látszik, hogy eredeti szakmája jogász, hiszen meglehetősen részletesen fejti ki álláspontját, legyen szó globalizációról, NATO-ról, helyi földelosztásról vagy akár arról, hogy miért csak egy tehén jut az ezerfős falura. Jó másfél óra múlva Sorokpolány lakosai is megkapják a felszólítást, tessék egyéniben és listán is a Fideszre szavazni. Vannak, akiket sikerült meggyőznie, és vannak, akik még nem tudják, hova szavazzanak.
Hende utólag azt mondja, nagyon nehéz azokkal vitatkozni, akik befolyásolhatatlanok. A képviselőjelöltnek arról is tudomása van, hogy olyanok is akadnak, akik nem önszántukból vesznek részt a lakossági fórumokon, hanem úgy küldik őket, hogy bontsák a rendet. „Az ő felvetéseikre válaszolni kell ugyan, de fontos, hogy ne ezekkel a felesleges szólamokkal menjen el az idő” – mondja Hende, hozzátéve, hogy nehéz műfaj a lakossági fórum. A folyosón fiatal pár lép a képviselőhöz, azt tudakolják zárás előtt, hogy mi a terve a Fidesznek a fiatalokkal, mivel szerintük az elmúlt majd’ két óra inkább a nyugdíjasokról szólt. Hende megnyugtatja őket, és hangsúlyozza, hogy a Fidesz a FIATAL Demokraták Szövetsége. Egy gyors búcsú a sorokpolányi polgármester asszonytól, majd a képviselő autóba ül, Szombathely felé veszi az irányt, egy hosszú nap véget ért, és már csak huszonöt falu van hátra.
2010. 03. 19. (XIV/11)
