hetilap

Nem sok hiányzott ahhoz, hogy a feltételezett elkövetők bűnlajstroma újabb áldozattal gyarapodjon lebukásuk előtt. Az Index információi szerint ugyanis egy rablás miatt előzetes letartóztatásba helyezett férfi vádalku keretében már két hónapja elmondta a nyomozóknak, hogy holttesteket ástak el Csepelen. Az akcióval azonban a rendőrség konkrét bizonyíték hiányában kivárt, nehogy „elriassza” a Dragan néven ismert szerb (vagy macedón) állampolgárságú férfit és bűntársait.
Az áttörés egy krimibe illő fordulat nyomán következett be: az erdélyi származású M. M. augusztus 4-én az egyik közösségi oldalon számolt be arról, hogy gyilkossági kísérlet áldozata lett. A később eltávolított, ám a Hetek által megszerzett bejegyzésben a fiatalember részletesen leírja az előző nap történt drámai eseményeket. „Sziasztok. Képzeljétek, épp egy gyilkossági kísérlet áldozata lettem. Fojtogattak kötéllel, szétvertek és élve eltemettek. Ezt követően megszöktem, és 24 órán keresztül írták a jegyzőkönyveket. Három tettesből egy-kettőt már elkaptak. Élni jó, még ha úgy érzed hogy nincs életed akkor is!!!!” – kezdte a bejegyzést.
A kissé zavaros írásból kitűnik, hogy M. barátságot kötött egy általa szerb nemzetiségűnek vélt férfival, akit többször is kisegített anyagilag, és aki egy kiskorú roma lánnyal is össze akarta hozni.
A szóban forgó napon a szerb férfi, tudva, hogy M. fizetést kapott, elhívta sörözni az említett roma lánnyal együtt. Útközben vendéglátója javasolta, hogy látogassák meg az egyik barátját az erdőben. A beszélgetés során társai hirtelen rátámadtak: „A roma természetesen szétverte, illetve szétrúgta a fejemet, ami egyáltalán nem zavart, mert az életemért, oxigénért harcoltam a kötéllel” – folytatta. Hátrakötötték kezét, lábát, mindenét elvették, és kizsarolták belőle a bankkártyájának a PIN-kódját is. „A roma végig meg akart ölni, de a haver mondta, ne tegye, mert lehet, hogy rossz kódot adtam. Ez miatt elástak egy előre kiásott, másfél méter mély gödörbe (…) Az ismerős addig tartotta a nyakamon a kötelet, amíg el nem ástak guggoló pózban a gödörbe mellkasig. Közben kommentálta a romának, hogy a katonaságnál ezt tanulta, és megnehezedik a föld rajtam. Akkor már észnél voltam, és próbáltam úgy helyezkedni, hogy legyen mozgásterem” – jegyezte le a fiatalember. Miután betemették, bántalmazói elindultak a bankautomatához. „Vártam a távozásuk után egy fél percet és simán felálltam. Elkezdtem ellenkező irányba futni és menteni az életem” – folytatta M., aki hamarosan köteleitől is megszabadult, majd ráüvöltött az őt kö­vető kutyára, mire az elmenekült. Amikor lakott területre ért, senki sem segített neki, végül egy üzletből tudta letiltani a bankkártyáját, de a rendőrséget onnan sem engedték neki felhívni, ezért ezt csak otthonról tudta megtenni.
A fiatalember édesanyjával együtt a Baptista Szeretetszolgálat védett házában kapott menedéket, miután egyikük sem érezte magát biztonságban saját otthonukban. Mint Révész Szilvia, a szervezet kommunikációs igazgatója elmondta, bár M. bejár a munkahelyére dolgozni, még mindig a történtek hatása alatt áll. Ennek feldolgozásában pszichológus segít neki. 
A rendőrség a területen négy holttestet talált, és az ügyben összesen hat személyt helyeztek előzetes letartóztatásba. Az áldozatok kilétét, haláluk időpontját és okát is vizsgálják még. A Nemzeti Nyomozóiroda (NNI) egyelőre azokat a sajtóértesüléseket sem kommentálta, amelyek szerint a négy halott közül kettő halálának körülményeire már van magyarázat. Eszerint a hajléktalan kolónia egyik tagja fagyállót ivott, és a mérgezés végzett vele, társai pedig elásták a holttestet. Később egy másik hajléktalan zsarolni kezd­te őket, hogy elárulja titkukat a rendőrségnek. Neki ezért kellett meghalnia: társai állítólag halálra szurkálták. Más hírek szerint az ügy Dragan néven ismert főszereplője uzsorás volt, aki több áldozatát eltette láb alól – a hajléktalanok segítségével. Az élve eltemetés módszere a maffiák eszköztárában szerepel, illetve utalhat – miként Dragan dicsekedett vele – a délszláv háborúban való részvételre is. (Az Arkan tigrisei néven ismert egykori szerb szabadcsapat volt parancsnokhelyettese az Alo! című belgrádi bulvárlapnak cáfolta, hogy a férfi a soraikban harcolt volna. A témáról lásd keretes írásunkat.)
Csizner Zoltán, az NNI igazgatója mindezekre reagálva csak annyit közölt, hogy „egyértelmű, hogy az életellenes bűncselekmények elkövetése köthető a kihantolási hely közelében élő hajléktalanokhoz, illetve a velük kapcsolatba hozható, hajléktalan életmódot folytató személyekhez”. Sajtóértesülések szerint a csepeli gyilkosságok kapcsán Orbán Viktor miniszterelnök utasította Pintér Sándor belügyminisztert, hogy a rendőrség ellenőrizze azokat a területeket, ahol hajléktalanok élnek.
Ennek kapcsán Ábel Attila, Csepel alpolgármestere a Hetek érdeklődésére elmondta: már hónapokkal korábban feltérképezték a szigeten lévő hajléktalankolóniákat, és megkezdték a kitelepítésüket – ez azonban egyelőre szünetel a rendőrségi nyomozás miatt. A politikus hozzátette, hogy a nomád körülmények között élő hajléktalanok bűnügyi szempontból mindenképpen problémát jelentenek: akkor is, ha áldozattá válnak, és akkor is, ha bűn­elkövetővé. Példaként említette, hogy korábban az egyik telep felszámolása során számos pénztárcára és személyi igazolványra bukkantak, amelyek felvetették a bűncselekmények gyanúját.

Igazi pszichológusok

Az eset rávilágít mind az uzsorázás, mind a hajléktalanprobléma megoldatlanságára is.
„Teljesen általánosnak mondható, hogy az uzsorások áldozatainak testi épsége, sőt élete is veszélybe kerül. A mi látókörünkbe került esetekben is rendszeresen vannak halálos áldozatok” – nyilatkozta a Csepel-szigeten történt gyilkosságokkal kapcsolatban Mali Zoltán, Drávapiski polgármestere, az uzsorásügyek első számú hazai szakértője, aki szerint ez a bűncselekmény jobban jövedelmez, mint a drog- vagy a fegyverkereskedelem. Mint magyarázta, egy havi százszázalékos, kamatos kamatra adott tízezer forintos kölcsönnél egy év után mintegy negyvenmillió forintra rúg a tartozás.
A behajtásnál természetesen a megfélemlítés, a terror a legfőbb eszköz. „Tipikusnak mondható a nagy fekete autó, a kigyúrt figurák, az öblös duma és a hatósági kapcsolatok emlegetése. Ezek a bűnözők igazi pszichológusok, akik tisztában vannak azzal, hogy ha le tudják uralni az áldozatukat, akkor mindent megtehetnek vele. Az egyik, általunk ismert uzsorás szó szerint egy törpe, mégis olyan, mintha az ördög bújt volna belé, mindenki retteg tőle. Sokszor az uzsorásokat körbelengő történetek, legendák is elegendőek a leuraláshoz” – fogalmazott Mali, aki még azt is el tudja képzelni, hogy a csepelihez hasonló esetben az áldozatok akár maguknak is kiásnák a gödröket, annyira a bűnöző hatása alá kerülhetnek. Amennyiben a pszichikai dresszúra nem vezet célhoz, jöhet a fizikai erőszak. „Volt olyan eset, amikor az uzsorások az ötéves gyereket kihajították a csukott ablakon, majd az asszonyt hajánál fogva kirángatták a kocsiba, elhajtottak vele, és eladták prostituáltnak” – mondta példaként a polgármester.
Tapasztalatai szerint addig nem lehet megszabadulni az uzsorásoktól, amíg az áldozat az üldözött vad szerepében marad. „Ha a vad menekül, akkor a vadász mindig is üldözni fogja, de ha szembefordul az üldözőjével, akkor a szerepek felcserélődhetnek. Az általunk kezelt ügyekben mi mindig erre tesszük a hangsúlyt, és sokszor már akkor megoldódnak a problémák, amikor megtudják, hogy mi segítünk a szerencsétlen áldozatoknak. De az is sokat segít, ha alapos gyanú esetén nagyszabású kommandós akcióval veszi őrizetbe a rendőrség az érintetteket” – jegyezte meg Mali Zoltán, aki szerint a rendőrség többnyire nem tud, illetve nem akar az uzsora bűncselekményekkel foglalkozni.
Nem annyira a rendőrség hozzáállása, sokkal inkább az „egydimenziós” törvények és a társadalom elfogadó attitűdje miatt jelent szinte megoldhatatlan problémát az uzsorázás Magyarországon – mondta lapunknak Tarjányi Péter rendőrségi szakértő. Mint kiemelte, az ilyen bűncselekmények esetében azt kell bizonyítani, hogy a kölcsönadás nem egy alkalommal, hanem sorozatosan történt meg. „Márpedig amikor a feljelentő, illetve a lehetséges tanúk szó szerint életveszélyben vannak, a bizonyítás szinte lehetetlenné válik, így még ha a nyomozás sikeres is, a vádhatóság és a bíróság a legtöbbször nem tud eredményt felmutatni. Nem véletlen, hogy az uzsorával kapcsolatos rendőrségi ügyek száma országosan száz körül mozog, ami elenyésző töredéke az összes esetnek” – fogalmazott, megjegyezve, hogy a magyar jogrendszernek ezen a területen is – mint ahogy a drog elleni küzdelemben – folyamatosan alkalmazkodni kellene a valósághoz.
Az alvilág nemcsak kizsákmányolja, hanem eszközként is használja a kiszolgáltatott embereket, akik tartozásaikat bűncselekményekben való részvétellel is „ledolgozhatják”. Tarjányi szerint erre érezhetett rá a csepeli gyilkosság fő gyanúsítottja is. „A hajléktalancsoportokban a klasszikus igazságszolgáltatás helyett gyakran az erő elve érvényesül. Így egyes alvilági figurák modern kolduskirályokként könnyűszerrel tudnak belőlük bűnözői csoportokat szervezni. Ezek nem olyan professzionális szinten működnek, mint egy maffia, ám vagyoni vagy akár életellenes bűncselekményeket is elkövetnek” – fogalmazott a szakember, hozzátéve, hogy ezt az összetett problémát a rendőrség egymagában nem tudja megoldani.
A hajléktalanok közterekről való kiszorítása, illetve a civil-, szakmai szervezetek támogatásának megvonása csak súlyosbítja a fedél nélkül élők problémáját – vélekedett Márkus Ágnes, a Magyar Szegénységellenes Hálózat vezetőségi tagja, aki óvott attól, hogy a szörnyű gyilkosságok kapcsán általánosítva, törvényen kívüli vademberként tekintsen a többségi társadalom a hajléktalanokra. „Kétségtelen, hogy az átlagosnál nagyobb arányban vannak közöttük pszichiátriai és alkoholbetegek, de ez nemcsak a hajléktalan lét követ­kezményének tudható be, hanem annak is, hogy a pszichiátriai ellátás szűkülésével az ilyen súlyos problémával küzdő emberek egyre nagyobb számban vesztik el az utolsó esélyüket is a normális életre, és kerülnek utcára” – fogalmazott a szakember, aki szerint a másik jelenség, amely egyre több embert sodor a hajléktalanság szélére, a lakhatási szegénység. „A lakhatásnak nálunk nincs alternatívája, rá vagyunk kényszerítve, hogy hitelt vegyünk fel, ami viszont a mai gazdasági viszonyok között rendkívül nagy veszélyforrás. Hiába építenek szép házakat Ócsán a bedőlt hiteleseknek, ez csepp a tengerben, hiszen ha nincs például bérlakásprogram, a probléma forrása nem fog megoldódni” – magyarázta Márkus Ágnes.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek