hetilap

Ujlaki Tamás kisbolt-tulajdonost 250 ezer Ft-ra büntetné az ELMŰ Hálózati Kft., mert az általa használt villamosfogyasztást mérő órán hiányoztak az OMH (Országos Mérésügyi Hivatal) által elhelyezett záró­pecsétek – vagyis a plombák  (Az áram én vagyok. Hetek, 2011. augusztus 5.). A független igazságügyi szakértő által megvizsgált fogyasztásmérőn ugyan külsérelmi nyomok nem találhatók, viszont jegyzőkönyve szerint „a hiányzó pecsétek és a tárcsa sérülése a mérő megbontására és befolyásolására utal”. Az érintett azonban megtagadta a rá kirótt büntetés (kötbér) megfizetését, mert – mint állítja – semmit nem tett a „mérő befolyásolása” érdekében, sőt a szóban forgó árammérő elhelyezése egy olyan zárt helyiségben kapott helyet, amelyhez neki semmiféle hozzáférése sincsen. A helyiség egyetlen kulcsa a házfelügyelőnél található. A szolgáltató 45 ezer forintos kötbér megfizetése ellenében felajánlotta a peren kívüli egyezséget, Ujlaki úr azonban ebbe sem ment bele.  „Még 45 ezer forintos büntetés ellenében sem vagyok hajlandó áramtolvajnak minősíteni magam” – mondta lapunknak, és azt is kifogásolja, hogy az óra vizsgálatáról nem kapott értesítést, így annak szétszedésénél nem lehetett jelen. A megvádolt fogyasztó ahelyett, hogy fizetne, az igazáért harcol, sőt, boltjában felhívást tett közzé, hogy a hasonló módon áramlopással meggyanúsított emberek jelentkezzenek nála, illetve a kerületi rendőrkapitányságon, ahol ő büntető feljelentést tett ismeretlen tettes ellen csalás vétsége miatt.
„Azon rágalmazó állításokból, melyek ebben a cikkben megjelentek, egy szó sem igaz” – jelentette ki megkeresésünkre dr. Boross Norbert, az ELMŰ–ÉMÁSZ kommunikációs igazgatója. Érvelését a független igazságügyi szakértő jelenté­sére, a Magyar Energia Hivatal vizsgálatára és a nagyvállalat által összeállított jegyzőkönyvre építette, hiszen magán az eseményen – a mérőórák ellenőrzésén és cseréjén – nem volt jelen.
Az MMO jegyzőkönyvének 4. pontja kijelenti: „A mérőhelyet a felhasználó (Ujlaki Tamás – a szerk.) nem volt hajlandó a szerelőkkel felkeresni, nem volt együttműködő. A felhasználási helyen a felülvizsgálatot szerelőink a ház gondno­­kával és a Lakásszövetkezet igazgatósági tagjának jelenlétében végezték el. (…) A ténymegállapító jegyzőkönyvet nem volt hajlandó senki sem aláírni.” Az értesítés hiányát cáfolja az a tény – tette hozzá dr. Boross Norbert –, hogy a felülvizsgálatot maga az érintett, Ujlaki Tamás kérte.
Ujlaki Tamás így emlékszik a történtekre: „Bejött az üzletbe két alvállalkozó, villanyóra-ellenőrzés céljából. Én ebben nem tudok segíteni, mert az egyetlen kulcs a házfelügyelőnél van. Ő tudja bebocsátani önöket” – feleltem.
Egeresi Ágnes házfelügyelő: „Én nyitottam ajtót, ők bementek, elvégezték a munkát, majd elmentek. Hogy konkrétan mit csináltak, én nem néztem, nem vagyok szakember, nem értek hozzá. Rajtunk kívül a helyiségben nem volt senki más: se a gondnok, sem Kelemen úr, a Lakásszövetkezet igazgatósági tagja, aki a jegyzőkönyvet utólag írta alá. Egyébként a helyiség kulcsa mindig nálam van. Azt határozottan állíthatom, hogy Tamás nem tudott manipulálni az órákkal, s ha bármi probléma adódott volna, csak tőlem tudta volna elkérni a kulcsot. Tőlem azonban sohasem kérte a kulcsot.
Megjegyzés: A szerkesztőségünkhöz eljuttatott ELMŰ-cáfolat szerint Ujlaki Tamás 2000. január 11-én kérte a mérő vizsgálatát, amely január 31-én rendben meg is történt. Ehhez képest a bírósági feljelentéssel járó mérőcsere egy új történet, amely 2009. augusztus 26-án történt. 
Az ELMŰ illetékese cáfolta azt az állítást is, hogy az érintett nem kapott értesítést az óra „boncolásáról”, így az OMH vizsgálatán nem tudott jelen lenni. Lapunk kérdésére, hogy mivel tudják igazolni a levelek kiküldését, azt a választ kaptuk, hogy az ügyben nem náluk, hanem az OMH-nál kell érdeklődnünk. Lapunk felkereste az illetékes hivatalt – amelynek új neve: Budapest Főváros Kormányhivatal Mérésügyi és Műszaki Biztonság Hatósága –, azonban a bonyolult engedélyezési procedúrák miatt lapzártáig nem sikerült a szükséges információt beszerezni.
Boross Norbert kijelentette, hogy az alvállalkozónak nem érdeke, hogy minél több hibát tárjon fel és esetleg a plombát is eltávolítsa. „Az alvállalkozó átalányt kap, a szerelő pedig órabért. Az ügyvéd sikerdíjas, a bírót pedig nem mi fizetjük” – cáfolta azt a felvetést is, hogy a nagyvállalatnak érdekében állna az emberek meghurcolása. „Az alvállalkozóknak fizetett átalány független attól, hogy találnak szabálytalanságot vagy sem. Akár az új, akár a régi órát teszi vissza, az óradíja ugyanakkora. Az alvállalkozó nem kap külön jutalmat az áramlopások felderítéséért, vagyis, ha egy szerelő észreveszi, hogy a szomszédos alumíniumkohó 300 millió forintot lopott – mert ilyen is megtörtént –, akkor sem fogjuk megemelni a havi díját. Ha talál 50 áramtolvajt, akkor is ugyanaz az órabére, mint amikor nem talál.  Egy érdekeltségi rendszer rossz irányba vinné el a dolgot” – tette hozzá dr. Boross.
Lapunknak ezzel kapcsolatban neve elhallgatását kérve nyilatkozott egy építés­ügyi és egy villamossági szakember. „Átalánydíjat kap a vállalkozó, azonban másként díjazzák az egyszerű ellenőrzést és a plombacserét, és másképp díjazzák azt, amikor az egész mérőberendezést ki kell cserélni. Márpedig minden esetben, amikor az OMH-plomba hiányzik, a mérőt le kell szerelni, s új berendezést kell felszerelni, amely jelentős kiadással jár. A mérőt azután az illetékes hatóság bevizsgálja, s akkor is, ha nem találnak tolvajlásra utaló nyomot, a költségeket ki kell fizetni. A szolgáltató legtöbbször ezt a fogyasztóra hárítja” – mondta a szakember.
Beszélgetésünk során az a feltevésünk is beigazolódott, hogy azok, akik áramot lopnak, a legritkább esetben nyúlnak a plombákhoz. „A plombák eltávolítása az áramlopásnak annyira primitív módja – amely biztos lebukással jár –, hogy a legritkábban fordul elő. Az áramtolvajok ennél sokkal rafináltabb dolgokat találnak ki. Az pedig már abszolút nem életszerű, hogy a folyosón, csoportosan elhelyezett villanyórákon törjék fel a pecséteket” – jelentette ki az elektromos ügyekben jártas szakértő.
Márpedig az ilyen ügy nem egyedi, ez történt például a tavalyi év során a József Attila lakótelepen, a Pöttyös utca 8-ban. „Húszból tizennyolc – lépcsőházban elhelyezett – villanyóráról eltűnt a plomba. Mind a tizennyolc fogyasztót megbüntették, a legalacsonyabb összeg 41 400 Ft volt” – mondta lapunknak a dokumentumokban lapozva Kenyeres Ramóna közös képviselő. „A megbüntetett lakók között volt olyan nyolcvan­éves nyugdíjas, aki ki se tudott jönni a lakásból, nem tudott eljárni a saját ügyében. Amikor eléje tették a jegyzőkönyvet, azt sem értette, hogy miről van szó, azt meg pláne nem, mi az, hogy egyfázisú fogyasztásmérő óra. Ő száznegyvenezer forintos büntetést kapott” – mondta lapunknak egy szemtanú.
Arra a kérdésre, miként lehetséges az, hogy az áramlopással meggyanúsított Ujlaki Tamás fogyasztása az új óra felszerelése után csökkent, az igazgató a következő értelmezést adta: „Más befolyás is lehetett. A mágneses befolyásolás alkalmazása például először lassítja a mérőórát, később azonban az alkatrészek lemágneseződése miatt a mérő »megbolondul«, felgyorsul, és nagyobb értéket mutat”.
Ujlaki Tamás a következőket állítja: a fogyasztásom soha nem ugrott meg, hanem évről évre folyamatosan csökkent. Ennek oka, hogy egyre takarékosabb fogyasztókat alkalmaztam, illetve a nyitvatartási idő is csökkent.
Megkérdeztük a kommunikációs igazgatót, hogy mit lehet tenni a fenti eset elkerülése érdekében. Dr. Boross Norbert azt javasolja, hogy ha valaki a fogyasztómérőjén valamilyen sérülést lát, akkor saját maga kezdeményezze a felülvizsgálatot. „Ebben az esetben nem érheti őt retorzió, legfeljebb csupán a fogyasztásmérőn keletkezett anyagi kárt kell csak megtérítenie” – mondta.
Sajnos a médiában széles nyilvánosságot kaptak ezzel ellentétes esetek is. (Elég beütni a keresőbe az „áramlopás” vagy „villanyóra” kulcsszavakat.) Tény, hogy hazánkban évente tíz-tizenötmilliárd forintos kárt okoznak a gáz- és áramtolvajok, amelyet olyan fogyasztóknak kell megfizetniük, akik nem vétkesek az energialopásban. Kérdés azonban, hogy ez elég indok-e arra, hogy a  fogyasztók mind potenciális bűnözőnek (tolvajnak) érezzék magukat.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek