Az új választási rendszer valóban az egyéni körzetekben szerzett mandátumokat preferálja. Az ilyen jellegű elemzés tehát mindenképpen szükséges, még akkor is, ha a legutóbbi választásokon az egyes körzetekben történt elmozdulásnak az egymástól éltérő iránya – adott esetben a Fidesz, másutt a Jobbik támogatottságának növekedése –, különböző tartalmú politikai üzeneteket igényel, hogy az „átbillentés”, illetve a visszahódítás sikeres lehessen.
S itt mindjárt érdemes egy különleges és az alapos elemzők által sem igen vizsgált jelenségre felfigyelnünk. Azokra a választókörzetekre gondolunk, amelyek hagyományosan baloldalinak számítottak, de legutóbb már a Jobbik vonzáskörébe kerültek. Ezekben a választókörzetekben ugyanis semmiképpen sem lehet feltételezni semmifléle „átbillentést” vagy visszahódítást. Mert erre nincs sem az MSZP-nek, sem az LMP-nek megfelelő üzenete.
Ahhoz, hogy az MSZP-ből a Jobbikhoz való elpártolást megértsük, tudomásul kell vennünk azt a baloldal számára ugyan kellemetlen tényt, hogy az MSZP tömegbázisának egy része az egykori MSZMP-szimpatizánsokból verbuválódott. S éppen ezek közül pártoltak át jó néhányan a Jobbikhoz.
2012. 09. 14. (XVI/37)
