Giczy György

50 Cikk

2017. 12.01. (XXI/48)

A közéleti celebek

A közéleti celebek

Néhány hónappal az országgyűlési választások előtt az ellenzék állapotát tekintve megerősödhet bennünk az a feltételezés, hogy nincs más választásunk. Akár akarjuk, akár nem, minden marad a régiben. Hiszen a döntés fogalma azt kellene, hogy jelentse: legalább kettő közül lehet választani. Most azonban egyáltalán nem tudhatjuk, hogy melyik a másik. Mert nincs valóságosan versenyeztethető alternatívája a regnáló hatalomnak. Vannak ugyan (és lesznek is) – a kelleténél több – választható pártok, de ezek egyike sem biztosítja a változás reális feltételeit. Ennélfogva a választás csak illúzió. Holott a változás lehetősége volna a parlamentáris demokrácia veleje, ami a választásokon való részvétel jelentőségét, sőt méltóságát biztosítaná.

Giczy György / Belföld

2017. 09.29. (XXI/39)

Zsákutcában a civil társadalom

Zsákutcában a civil társadalom

2016 decemberében jelent meg a Kossuth kiadó gondozásában A civilek hatalma című tanulmánykötet. Egy olyan időszakban, amelyet – ahogyan a kötet bevezetőjében Ágh Attila fogalmazott – a „részvétlen demokrácia” kifejezés jellemez leg-inkább. A részvétlenség egyfelől a szolidaritás, másfelől az aktivitás hiányára is utal, hiszen ma a társadalmi aktivitás a védekezésre korlátozódik: nincsenek önálló kezdeményezések, érdekérvényesítő akciók, de ha mégis vannak, akkor menetközben rendre kifulladnak, leblokkolnak a kívánt cél elérése előtt; az erődemonstrációk a politikai hatalomnak a civil szférát sértő visszaéléseinek részleges elhárítására korlátozódnak. Ilyen körülmények között a védekezés természetesen nem jelenthet hatékony védelmet, mert nincs döntő befolyása a meghatározó jelentőségű társadalmi folyamatokra.

Giczy György / Háttér

2017. 07.28. (XXI/30)

A posztmodern közösségek útvesztőiben

A posztmodern közösségek útvesztőiben

Napjainkban mintha elfelejtődött volna az a politikai éle-tünk megújulását szorgalmazó, korábban gyakran emlegetett követelmény, hogy erkölcsi fordulatra volna szükség. A közvélemény talán belátta az etikai értékek megvalósításának és hathatós számonkérésének a lehetetlenségét, tudomásul vette közéletünk anomáliáinak kiküszöbölhetetlen jelenlétét. Egyre kevésbé háborodik fel, és alig mutat ellenállást a növekvő és szaporodó visszaélések láttán.

Giczy György / Háttér

2017. 05.05. (XXI/18)

Kormányváltás – a veszett fejsze nyele

Kormányváltás – a veszett fejsze nyele

Lehet, hogy nem illendő romba dönteni azok reményeit, akik kormányváltásban bíznak, de még ennél is károsabb a kiábrándultság amúgy sem sekély medrének elmélyülését figyelmen kívül hagyva a pillanatnyi – és igencsak kétes értékű – haszon látszatára hagyatkozni, hamis illúziókat táplálva. Merthogy már most, egy évvel a parlamenti választások előtt világosan látható – s ehhez nem kell prófétai karizma –, hogy a kormányváltás veszett fejsze, amit – mármint a fejszét – a bibliai történet szerint csak természetfeletti erő hozhat a felszínre (vö. 2Kir 6,1–7).

Giczy György / Belföld

2017. 04.21. (XXI/16)

A politikai üzenetek hermeneutikája

A politikai üzenetek hermeneutikája

A hermeneutika az értelmezés tudománya vagy inkább művészete. Mivel tudásunk nyelvileg determinált, csak azt nevezhetjük megszerzett ismeretnek, amit képesek vagyunk szavakba önteni. Ámde a kimondott szavak mögött mindig ott van a „belső szó”, amely sohasem jut el a kifejezés szintjére. Hiszen amit mondunk, nem fedi le hiánytalanul azt, amit gondolunk. A hermeneutika lényege – ahogy azt Hans-Georg Gadamer a Jean Grondinnel folytatott beszélgetésben megfogalmazta – a „verbum interius”-ban (a belső szóban) van.

Giczy György / Belföld

2017. 02.24. (XXI/08)

A civil társadalom – éltető közeg és nyughatatlan csatatér

A civil társadalom – éltető közeg és nyughatatlan csatatér

Vannak olyan fogalmaink, amelyeknek realitása a működésükben nyilvánul meg. Ha viszont nincsenek hatásos életjelenségeik, akkor sem fölösleges beszélni róluk. Valahogy így vagyunk a civil társadalommal is.

Giczy György / Háttér

2016. 12. 16. (XX/50)

Hamis talentumok

Hamis talentumok

A filozófiatörténetben Nietzsche nevéhez fűződik az a korunk társadalmait kiváltképpen jellemző felismerés, hogy a felsőbb és alsóbb társadalmi rétegek eltávolodásának okai között nemcsak az anyagi különbségeket lehet és kell számba venni, hanem az erkölcsi-etikai indítékokat és azok messze ható következményeit. Fordítva gondolta, mint később Marx, aki a termelőeszközök tulajdonlásából vezette le a burzsoázia és a munkásosztály között mutatkozó érdekellentéteket, amelyek a termelőeszközök köztulajdonba vételével automatikusan szűnnek meg. Mi már azonban tudjuk, hogy nem ez történik. És korántsem csak azért, mert az orwelli tétel szerint vannak az átlagnál egyenlőbbek, hanem azért is, mert a tömegek lázadás helyett a rajtuk élősködők magatartását gyakorta követendő példának tekintik. Nem legyőzni akarják a fölöttük állókat, hanem bekerülni közéjük. Ez a törekvés kisebb kockázattal jár, mint a kétes kimenetelű küzdelem.

Giczy György / Háttér

2016. 09. 30. (XX/39)

Materializmus, bálványimádás és a szélsőségek terjedése

Materializmus, bálványimádás és a szélsőségek terjedése

A zenedoboz bohóca, ha felhúzzuk a szerkezetet, táncol, de nem a zene dallamára, hanem úgy, ahogy a fogaskerekek mozgatják. A bohóc nem hallja a zenét, ezért mozog mechanikusan. A mozgás és a dallam között semmiféle összefüggés nincs, csak annyi, hogy egyszerre kezdődnek, és egyszerre szűnnek meg. Mégis az az illúziónk, hogy a bohóc a zenére táncol. A posztmodern társadalmak tömegemberei is így élnek: látható és láthatatlan hatalmak tartják mozgásban őket, miközben egyre süketebbek az eszmék és alapértékek messzi múltjukból átszűrődő hangjaira. De váltig az az illúziójuk, hogy szabadságban élnek, és a demokrácia emberi méltóságot biztosító elvei szerint tevékenykednek. Pedig már régen elvesztették az önálló gondolkodás képességét.

Giczy György / Háttér

2016. 07. 22. (XX/29)

Giczy: Helyet a protestszavazatoknak!

Giczy: Helyet a protestszavazatoknak!

Valami nem egészen stimmel a közéletünkben. Sőt, vannak, akik azt vallják, hogy semmi sem. Az állampolgári elképzelések meglehetősen messze kerültek attól, amit a hazai politikai elit – beleértve annak mindkét vagy minden lehetséges oldalát – képviselni tud vagy akar. De amikor ritka pillanatokban mégis mutatkozik némi egybeesés, az összhangba akkor is disszonancia keveredik, az állampolgári remény és a képviseleti megbízást birtokló politikus ügyintézése egyre távolabb kerül egymástól, majd végképp beleveszik a minden értelmes érvet elnyelő érdekek csatazajába.

Giczy György / Belföld

2016. 06. 10. (XX/23)

Miért van bajban az ellenzék?

Miért van bajban az ellenzék?

Honnan és miként váltható le a jelenleg regnáló kormánykoalíció? Erre a kérdésre nemcsak az elemzők keresik a választ, hanem a pártpolitikai mozgásokban is fellelhető a válaszkeresés igénye. Az egyes közéleti szereplők megszokott magatartásától eltérő, de nem túlságosan meglepő produkciókat tapasztalhatunk azoknak a részéről, akik önmaguknak a kormányváltásban kulcsszerepet szánnak.

Giczy György / Háttér

2016. 04. 29. (XX/17)

A martinuzziak kora jött újra

A martinuzziak kora jött újra

Sándor Mária, a fekete ruhás ápolónő, aki tiltakozó demonstrációkat szervezett az egészségügy tarthatatlan helyzetének felszámolásáért, április elején a közvélemény tudomására hozta, hogy küzdelmét feladja, mert már képtelen elviselni tevékenységének egzisztenciális következményeit. Bár úgy tűnik, folytatja harcát, a bejelentés szimptomatikus jelentőségű. Be kellett látnia erőfeszítéseinek hiábavalóságát, mert – s ebben ez az igazán megrendítő üzenet, hogy közérdekű áldozatvállalásában – magára maradt. A történet mostani helyzetünk tanulságos jelképe, amely Babits Politika című versének sorait idézi: „Martinuzziak kora jött újra. Összeszorított / fogak, keserű alkuvás, erdélyi ravaszság. / Már látom a csukott ajk és nyitott szem hőseit.”

Giczy György / Belföld

2016. 04. 29. (XX/17)

A martinuzziak kora jött újra

A martinuzziak kora jött újra

Sándor Mária, a fekete ruhás ápolónő, aki tiltakozó demonstrációkat szervezett az egészségügy tarthatatlan helyzetének felszámolásáért, április elején a közvélemény tudomására hozta, hogy küzdelmét feladja, mert már képtelen elviselni tevékenységének egzisztenciális következményeit. Bár úgy tűnik, folytatja harcát, a bejelentés szimptomatikus jelentőségű. Be kellett látnia erőfeszítéseinek hiábavalóságát, mert – s ebben ez az igazán megrendítő üzenet, hogy közérdekű áldozatvállalásában – magára maradt. A történet mostani helyzetünk tanulságos jelképe, amely Babits Politika című versének sorait idézi: „Martinuzziak kora jött újra. Összeszorított / fogak, keserű alkuvás, erdélyi ravaszság. / Már látom a csukott ajk és nyitott szem hőseit.”

Giczy György / Belföld

2015. 11. 13. (XIX/46)

Magyarország és a küszöbön álló konszolidáció

Magyarország és a küszöbön álló konszolidáció

Mindenhez hozzá lehet szokni. Csak idő kérdése. Nem biztos, hogy a politikától befolyásolt körülményeinket kedveljük, szívünk mélyén talán szabadulnánk belőle, de éppen a megváltoztathatatlanság miatt – úgy érezzük – ki kell egyeznünk szűkülő lehetőségeinkkel. Könnyen, avagy nehezen alakuló felfogásunkat, életvitelünk esetlenül tébláboló bizonytalanságát, avagy kötéltáncosokat megszégyenítő ügyeskedéseinket – mindegy! –, a demokráciáról kialakított elképzeléseinket így is, úgy is magához idomítja a kőkemény valóság.

Giczy György / Háttér

2015. 09. 25. (XIX/39)

Harag és részrehajlás

Harag és részrehajlás

Tacitustól származik a mondás, hogy „harag és részrehajlás nélkül” kell történelmet írni. Persze jó és hasznos lenne, ha nemcsak a régmúltról, hanem a jelenünkről formált ítéleteinket sem befolyásolnák irracionális indulatok. Csakhogy manapság még a távolabbi és a közelebbi múltunkról sem tudunk elfogultság nélkül beszélni, nemhogy a jelenünkről, ahol a sorjázó értékítéletek sokszor annyira a szubjektivitásból erednek, hogy szinte lehetetlen visszatalálnunk a többlépcsős gondolatmenet kiindulópontjához, a tényszerű okhoz, amit időközben az ítéletalkotó maga is elfelejtett. Ilyenformán a tények összezsugorodnak a fellángoló indulatok tüzében.

Giczy György / Háttér

2015. 04. 24. (XIX/17)

A machiavellizmus újraéledése

A machiavellizmus újraéledése

Korszakváltás idején, a középkor és az újkor határmezsgyéjén született Machiavellinek a hatalom megszerzéséről és megtartásáról szóló műve, a Fejedelem – s talán ezért is éled mindig újra a történelmi változások alkalmával, amikor a régi világ letűnőfélben van, de a társadalom a küszöbön álló megújulásból vajmi keveset érzékel. Már csak ezért sem tarthatjuk puszta véletlennek, hogy a rendszerváltás körülményei között nálunk is újraéledt, sőt, rendkívüli szívósságáról tanúbizonyságot téve napjaink politikai életében is erőteljesen jelen van.

Giczy György / Kávészünet

2015. 03. 13. (XIX/11)

A politikai hitről

A politikai hitről

A politikai hitnek semmi köze a transzcendens hithez. Legfeljebb csak ahhoz, amit a valláskritika – tévesen és elnagyoltan – feltételez. Inkább a fanatizmussal mutat rokonságot, amely a meggyőződés bizonytalanságát szabadjára engedett indulatokkal palástolja. A politikai és a vallásos hit annyira különbözik egymástól, mint Káin és Ábel áldozata. Mint a káromkodás és az ima.

Giczy György / Kávészünet

2015. 01. 23. (XIX/4)

Hányféle nemzeti minimum van?

Hányféle nemzeti minimum van?

Minden kezdeményezés, amely közéleti állapotaink tarthatatlan ellentmondásainak felszámolására törekszik, figyelemre méltó. Így van ez a Ferge Zsuzsa, Horváth András, Iványi Gábor és Lovas Zoltán által meghirdetett baloldali orientációjú Demokratikus Kerekasztal esetében is. De éppen a törekvés szükséges célját elismerve elkerülhetetlennek mutatkozik a kiindulópont tévedésére reflektálni. A félrevezető alapvetés ugyanis a kívánt megvalósulást kérdőjelezi meg. Márpedig – meggyőződésem szerint – ez a kezdeményezés félreértésen alapul.

Giczy György / Háttér

2014. 11. 07. (XVIII/45)

Giczy: Tüntetések után – és előtt

Giczy: Tüntetések után – és előtt

A tervezett internetadó visszavonásáért lezajlott országos tüntetéssorozat olyan félreérthetetlen üzenetet küldött a kormánykoalíciónak, amely messze túlmutat egy újabb adóteher elleni tiltakozás reálisan feltételezhető méretein. S itt nem is a közbekiabálásokra kell elsősorban gondolnunk, hanem a transzparensekre, amelyek alatt gyülekezett, és amelyeket magasra emelve vitt a tömeg. Mert ebben a műfajban is az elröppenő szavaknál meggyőzőbb és egyetemesebb jelentőségű a leírt szöveg, amely ezúttal „bűnözőnek” bélyegezte és távozásra szólította fel a kétharmados választási győzelemmel regnáló kormányzatot.

Giczy György / Háttér

2014. 09. 19. (XVIII/38)

Vallás a posztmodern társadalomban

Vallás a posztmodern társadalomban

A Nagy Konstantin nevéhez és a milánói ediktum dátumához köthető szemléletváltozás fordulópontot jelentett az állam és az egyház kapcsolatának történetében. Nemcsak a keresztényüldözések szűntek meg, hanem elkezdődött az egyház államhatalmi intézményekbe történő integrációja is, amelynek következtében a vallási közösségek szolgáló szerepét az uralkodásra való hajlam váltotta föl. Az egyházi hierarchia gyorsan felismerte a számára kedvezőnek mutatkozó lehetőséget, s rövidesen a szakrális hatalom elsőbbségének követelésével állt elő a profán, azaz a császári-uralkodói hatalommal szemben. Világnézeti hovatartozás nélkül csak örülhetünk annak, hogy ez az egyháztörténeti korszak lezárult, s a vallásos közösségek visszatértek eredeti hivatásukhoz.

Giczy György / Háttér

Kispártok és magas hivatalok

Kispártok és magas hivatalok

Tisztában vagyok vele, hogy a költségvetési összeg megszerzése reményében induló, kamuval és biznisszel vádolt új pártok még az utált bürokráciával szemben sem számíthatnak osztatlan rokonszenvre – márpedig ezúttal róluk lesz szó. Az ő védelmükről. Ami persze nem a sokszor valóban tagadhatatlan csalást illeti, hanem a maguk kevéssé ismert, sajátos nehézségeiről szól, amely – ha legkevésbé sem nyílegyenesen, de végső soron – a hazai demokrácia, a népakarat érvényesülésének gondját-baját is feltárja valamelyest.

Giczy György / Háttér

« Előző Következő »

Aktuális hetilap

Kövessen minket!

Az ezen a weboldalon megjelenő szövegek, grafikák, képek, hangfelvételek, video anyagok vagy egyéb tartalmak szerzői jogvédelem alatt állnak. A Hetek.hu Kft. minden jogot fenntart a tartalommal kapcsolatosan, beleértve a tartalom szöveg- és adatbányászat céljára való felhasználását is – A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény rendelkezései értelmében a törvény 35/A. § (1) paragrafusa és a digitális szolgáltatások piacairól szóló európai irányelv (Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/790 Irányelve) 4. cikke alapján. © 2024 HETEK.HU Kft.

Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | [email protected] | www.nmhh.hu

Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: [email protected]. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!