hetilap

Mikor startol a Nemzetstratégiai Kutatóintézet?
– Nem tudok még erről nyilatkozni: várom a kinevezésemet, mert még csak felkérésem van.
Sajtóhírek szerint százmillió forintot már decemberben kiutaltak az intézmény működésére. Ez tévedés?
– Persze, alaptalan: bár a kormányrendelet megszületett az intézet felállításáról, de csak azt követően tud elkezdeni működni, ha kinevezik
a vezetőket. Addig pedig pénzt sem tud költeni. De azt hozzátenném, hogy eléggé zavaró egy határon túlról érkező ember számára, ha egy ilyen intézetben egyesek csak azt látják, hogy mennyi pénzt kapott és költött. Pedig a lényeg az, hogy egy Nemzetstratégiai Kutatóintézetre mint hiánypótló intézményre szüksége van az egyetemes magyarságnak.
Ezzel nehéz lenne vitatkozni. De vajon hogyan lehetne röviden összefoglalni az intézmény céljait?
– Ha már így adott a történelem, hogy magyarságunk nagyon nagy százaléka határon túlra rekedt, fontos, sőt a legfontosabb, hogy a humán erőforrásról beszéljünk. Mert a különböző természeti erőforrás mind-mind lényeges dolog, de mégis, a legfontosabb érték a humán erőforrás: az az ember, aki a magyar kultúrkörhöz tartozik. Ha egy mondatban kell ennek az intézménynek a lényegét megfogalmaznom, talán így szólna: a humán vagyon feletti gondnokságot kéne felvállalnia ennek az intézménynek.
Ez hatalmas feladat, az biztos. Hogyan kezdenek munkához, mi lesz a fő csapásirány? Egyáltalán, hogy lehet megtervezni egy nemzet jövőjét, stratégiáját?
– A legfontosabb talán a népesség, népesedés, demográfia kérdése, és ezeket úgy kell megközelítenünk, hogy nagyon azért ne rugaszkodjunk el a valóságtól, de egyfajta irányt azért föl kellene vállalni.
Hogyan, kikkel zajlik majd a napi munka?
– Egy maximum százfős intézetről beszélünk, és mindig célirányosan vesszük fel és foglalkoztatjuk a munkatársakat: nem tudunk minden egyes területre annyi szakembert felvenni, mint amennyire szükség van, ezért ennek az intézménynek az a dolga, hogy egyfajta összefogó szerepe legyen a meglévő intézmények között: koordináló, összeszervező küldetése is legyen, hogy a már létező tudást vagy tudásközpontokat próbálja egy irányba megszólítani. Itt gondolok a kormány különböző háttérintézményeire, de a kormányon kívüliekre is, mint a Tudományos Akadémia kü­lönböző szakmai műhelyeire, az egyetemek mű­helyeire. De kötelező módon, mert egy százfős intézmény nem tud egymagában nemzetstratégiát készíteni az élet valamennyi területére, és nem is ez a dolga.
Mennyi idő múlva lehet majd az önök tevékenységének sikerét mérni?
– Közép- és hosszú távú feladatai vannak az intézetnek. Mi nem végrehajtó hivatal vagyunk, hanem döntéseket előkészítő kutatóintézet, amint a nevében is benne van. Ha egy területet kiragadunk, akkor ott biztos kutatni kell, felméréseket kell végezni, széleskörű társadalmi egyeztetéseket kell végrehajtani, mert akkor van értelme minden egyes javaslatnak és a javaslatból származó döntésnek, ha az végrehajtható, ha konszenzus alakul ki körülötte, ehhez viszont társadalmi párbeszédre van szükség.
Világos. És mit felelne arra, hogy az önök költségvetését nagyon sokan irigylik, mert más kutatóintézetek száz-kétszázmillióból működnek, míg önök 1,3 milliárd forintból gazdálkodhatnak. Már, ha igaz az a szám, és nem a vádaskodás része.
– Az sem biztos, hogy elköltésre kerül a teljes összeg, mert ez egy keret, és amint önnek említettem,
ez a munka nem úgy fog kezdődni, hogy meghirdetünk száz állást, és azt betöltjük, hanem célirányosan fogunk munkatársakat foglalkoztatni, a különböző mű­he­lyek­kel együttműködni.
Végül hadd kérdezzem meg, miért önre esett a miniszterelnök úr választása?
– Talán a miniszterelnök urat kell erről megkérdezni. Számomra megtisztelő a felkérés, ugyanakkor óriási kihívásnak tartom, ember legyen a talpán, aki egy ilyen feladatnak megfelel. Nem is tudom, ha kellő alázattal tekint az ember a feladatára, hogy van-e olyan ember, aki ezt a feladatot tökéletesen el tudná látni.
Nagyon szerény, de hát tökéletes ember nincs sehol, ezt ön is tudja.
– Annak tényleg üzenete van, hogy a miniszterelnök úr egy határon túli magyar embert kért fel. Hogy miért erdélyi emberre esett a választás, arra azt lehet mondani, azért, mert itt van a legnagyobb lélekszámú magyar közösség. Hogy Erdélyen belül miért Székelyföldön? Mert itt van egy kompakt 700 ezres székely–magyar közösség. Hogy Székelyföldön belül miért engem választott a miniszterelnök úr? Ehhez hozzásegíthetett a 12 éves polgármesteri munkából fakadó tapasztalat, az a sok magyar intézmény, amit itt Udvarhelyen létrehoztam: a Tomcsa Sándor Körszínház, az Udvarhely Táncműhely vagy a Modern Üzleti Tudományok Főiskolájának a megtelepítése, vagy azok az emlékművek, amiket felállítottunk: 25 emlékhely van, amit az én időmben Udvarhelyen felelevenítettünk, visszaállítottunk.