Rui Tavares portugál zöldpárti EP-képviselő (képünkön) tavaly február óta készít egy átfogó jelentést a hazánkban zajló jogalkotás mikéntjéről és tartalmáról. A most nyilvánosságra hozott jelentéstervezet előtt a dokumentumnak már négy munkaanyagát hozták nyilvánosságra, tehát a politikát és a közvéleményt nem érhette teljesen váratlanul annak tartalma. Ami mégis alaposan felborzolta a kedélyeket, az a Lisszaboni Szerződés „atombombájaként” emlegetett 7. cikkben szereplő eljárás megindításának lehetősége – de hogyan is jutottunk el idáig?
Az Európai Unióban egy ideje már keresik a választ a „koppenhágai dilemmára”. Ennek lényege, hogy a koppenhágai kritériumok alapján (lásd a keretes szöveget) az EU a tagjelölt országoktól rendkívül szigorúan megköveteli a közös értékek és normák tiszteletben tartását, a csatlakozásukat követően azonban már nem rendelkezik hatékony ellenőrzési eszközökkel és megfelelő szankciókkal ezek megsértése esetén. A dilemmára adandó választ eddig nem igazán sürgette senki és semmi – egészen mostanáig. A magyar jogállamiság visszafejlesztése ugyanis átlépte azt a határt, amit már nemcsak az emberi jogok és a jogállamiság felett őrködő Európa Tanács, hanem az Európai Unió intézményei sem hagyhatnak szó és szankció nélkül.
A Magyarországgal szemben indított eddigi eljárások mind egy-egy konkrétan kiragadott ügyre koncentráltak az Európai Bizottság részéről – mutatott rá Lattmann Tamás nemzetközi jogász az ATV Egyenes Beszéd című műsorában. „A mostani egy minőségileg teljesen más eset. Az eddigi európai uniós gyakorlatban ilyen még nem is fordult elő. Ez egy politikaibb jellegű, a jogállamiság alapjait célzó, ezek sérelme miatt alkalmazni kívánt eljárás.” Ráadásul az eddigi „mumusunknak”, az Európai Bizottságnak ebben semmi szerepe nincs.
2013. 05. 10. (XVII/19)
