Nehéz napjai lehetnek L. Simon Lászlónak, mert múlt hét csütörtökön azt mondta, hogy pár hónapig nem akarnak hozzányúlni a reklámtörvényhez, majd meglepetésre hétfőn az ő nevével jelent meg a parlamenti információs hálózaton egy lényeges változásokat tartalmazó előterjesztés, azóta pedig kritikák össztüzét kapja.
A két hete elfogadott reklámtörvény módosítása L. Simon szerint azért lényeges, hogy megakadályozzák az adóelkerülést, illetve az adófizetési kötelezettség-teljesítés elmaradását. A törvényjavaslat a reklámadó törvényt egy új tényállással, a reklámozó adókötelezettségének előírásával egészíti ki. Az új jogintézmény alapeleme, hogy a reklám közzétevőjének a reklám közzétételének ellenértékéről szóló számlán, bizonylaton vagy szerződésben nyilatkoznia kell arról, hogy az adókötelezettség őt terheli, valamint, hogy az adóbevallási, adófizetési kötelezettségének eleget tesz; amennyiben pedig adóalapja nem éri el az 500 millió forintot, arról a tényről, hogy az adóévben reklám közzététele után adófizetési kötelezettség nem terheli.
Abban az esetben, ha a reklám közzétevőjének van adókötelezettsége, és a fenti nyilatkozattételi kötelezettségét elmulasztja, akkor az adókötelezettség a reklám közzétételét tőle megrendelő, vele erre irányuló szerződéses kapcsolatban álló személyt, szervezetet terheli (ez lehet a reklámügynökség vagy maga a reklámozó).
Egyébiránt az interneten, magyar nyelven közzétett reklám adóköteles. Ez azt jelenti, hogy amennyiben egy kisvállalkozó a Google-on vagy a Facebookon hirdet, akkor vagy azt kell elérnie, hogy ezek a nem Magyarországon bejegyzett cégek adót fizessenek (ez az olasz államnak sem sikerült), vagy, ha ezt nem képes elintézni, akkor neki kell helyettük befizetni a reklámja összegének arányában az adót. Az adó alapja a reklámközzététel havi összesített ellenértékének 25 ezer forintot meghaladó része, az adó mértéke pedig 20 százalék. Tehát 300 ezer forintos Facebook-reklám esetén 55 ezer forintot kell a kisvállalkozónak az adóhatóságnak utalnia.
A probléma az, hogy legutóbb Orbán Viktor a magyar kis- és közepes vállalkozások védelmével indokolta, hogy miért akarják különadóval (a reklámadó ugyanis ez) sújtani – a szerinte extraprofitot halmozó – nagy médiacégeket. (Szerdán egyébként egy újabb módosítóval – tehát a módosító módosítójával– a Facebook-adó határát 2,5 millió forintra emelték, de a törvény pár hetes „életét” ismerve lehet, hogy nem ez a végső verzió.)
L. Simon új javaslatcsomagjának másik részét a szakemberek „Lex RTL Klub”-nak nevezték el, mert egyértelműen azt a célt szolgálja, hogy a legnagyobb kereskedelmi tévé korábbi veszteségeire hivatkozva ne kerülhesse el a rá rótt reklámadó befizetését. A vicces az egészben az, hogy az elkerülést az a passzus tette volna lehetővé, amit még L. Simon az utolsó pillanatban a legelső javaslatához fűzött, és amit az ellenzék „Lex TV2”-nek nevezett, hiszen a veszteséges kisebbik kereskedelmi csatorna terheit csökkentette volna. (A klauzula így szólt: az előző üzleti években elhatárolt veszteség 50 százaléka – legfeljebb a reklámadó alapjának összegéig — csökkenti a reklámadó alapját.) u
Időközben azonban kiderült, hogy egy bonyolult könyvelési elszámolási szabály miatt az RTL Klubra is vonatkozna ez a kedvezmény, tehát a reklámadó „elszúrt terméknek” tűnt, ugyanis a tervezett bevételt nem biztosította volna a költségvetésnek.
L. Simon azonban lépett, és kijavította saját művét, miszerint a törvényjavaslat a reklámadóalap-csökkentést csak akkor teszi lehetővé, ha az adóalany 2013. üzleti évének adózás előtti eredménye nulla vagy negatív. E módosítás figyelemmel van arra is, – hogy nem kizárt –, hogy egyes adózók olyan „kreatív” ügyleteket hajtottak végre, melyek fókuszában elsődlegesen vagy kizárólagosan a negatív társasági adóalap kreálása volt, és a rendeltetésszerű joggyakorlással nem feltétlenül összhangban álló módon keletkezett a korábbi években veszteség. A kormány amúgy biztosra megy, hiszen – miként azt Varga Mihály miniszter már bejelentette – a NAV szerdán kiszállt az RTL Klubhoz.
Egyébként a reklámadó hatálya alá vonták az RTL reklámcégét (szaknyelvben sales
house-át), az R-time-ot is. Igaz, ez a cég nincs nevesítve, de egyértelműnek látszik, hogy a csatorna és a hozzá kapcsolódó értékesítő vállalkozás lebeghetett L. Simon és emberei szeme előtt, amikor a sales house-okat is beemelték a módosító javaslatba. (A törvényjavaslat, idézzük: „az adóelkerülést akként is gátolni kívánja, hogy növelni rendeli az adóalany adóalapját abban az esetben, ha az adóalany kiszervezi a reklámfelület értékesítését valamely kapcsolt fél »sales house« részére”.)
A válasszal az RTL Klub sem volt adós, mert egy híradós anyagban mutatták be, hogy L. Simon maga sincs tisztában az általa alkotott szabályokkal – mert egy interjúban azt magyarázta nekik, hogy a Facebook-hirdetés után nem kell adót fizetni. Majd később, amikor a kormánybiztos beszélt a Nemzetgazdasági Minisztérium szakértőjével, akkor arra akarta kérni az RTL Klubot, hogy ne használják a téves nyilatkozatát. Ennek ellenére a csatorna az esetről pikírt megjegyzésekkel számolt be. Az RTL híradójában egyébként feltűnően megszaporodtak a kormánypárti politikusokkal és „fideszes” háttéremberekkel kapcsolatos kritikus híradások.
Polyák Gábor jogász, a Mérték Médiaelemző Műhely vezetője a Heteknek kifejtette, hogy a nyílt háború eszközei egyértelműek: a Fidesz a törvényeket babrálja, és mivel ezzel az eszközzel az RTL Klub nem rendelkezik, ezért a saját Híradójával lő vissza, a Fidesz prominenseiről szakmányban gyártott kritikus hangú híradásokban. Polyák szerint elég reménytelen feladatnak tűnik a Google és a Facebook megadóztatása, illetve ennek kapcsán az itt hirdetők adóztatása, mert a két világcéget nem lehet arra kötelezni, hogy adatokat szolgáltassanak magyar állampolgárokról.
Polyák szerint azért nem hitelesek a kormánypári érvelések, mert szerinte nem a szabályozás valós indokáról beszélnek. „A reklámadó célja egyértelműen a médiapiaci viszonyokba való durva beavatkozás. Egy, a kormánytól eddig függetlenül működő médiacég, az RTL Klub pozíciójának gyengítése és más, fideszesnek tartott médiacsoportnak való kedvezés” – állította Polyák, aki szerint az RTL Klub védekezése annyiban mindenképp hiteles, hogy a sajtószabadság része és feltétele az államtól függetlenül működő médiacégek megléte. „Ha az RTL visszaesik, és ezzel egy kormánypártok által állami pénzekből felpumpált cég kerül helyzetbe, az a sajtószabadság gyengülését is jelenti, hisz a politikai hatalomtól autonóm médiát ért veszteség” – tette hozzá.
Rózsák háborúja
2014. 07. 04. (XVIII/27)
