Az szinte közhelyszerű megállapítás, hogy Magyarország legfontosabb gazdasági partnere Németország, de mi a helyzet fordítva: hol szerepelünk mi a német gazdasági térképen?
– Ha a Németországból kifelé irányuló tőkebefektetéseket nézzük, akkor ezek 1,5-2 százaléka irányul Magyarországra. Ez nem tűnik soknak, de ha figyelembe vesszük, hogy Japánba is ugyanennyi német tőke áramlik, akkor már más megvilágításba kerülnek ezek a számok. Egyébként a külkereskedelem tekintetében is hasonló, 2 százalék körüli a magyar részesedés a német exportból és importból – bár ekkora gazdaság esetében ez messze nem elhanyagolható. Nem beszélve arról, hogy számos német cég magyarországi leányvállalata stratégiai szerepet játszik az adott csoporton belül: számukra a statisztikánál jóval fontosabb az itteni jelenlét. Összességében elmondható, hogy Magyarországon jók a beruházási feltételek: a költségszerkezet, az infrastruktúra, a dolgozók képzettsége. Ennek még jobb kiaknázásához azonban szükséges egy megfelelő gazdaságpolitikai környezet is.
Magyar szempontból mi a mérlege a kétoldalú kapcsolatoknak? Milyen számokkal lehetne ezt legjobban leírni?
– A teljes magyarországi német tőkeállomány 20 milliárd euró, ami a GDP 20 százaléka, és egyben az összes ide irányuló működő tőke egynegyede. Ugyanekkora részt képvisel az exportban is a Németország felé irányuló kivitel. Az itt működő mintegy 4 ezer vállalat pedig mintegy 300 ezer embernek ad munkát, vagyis csaknem minden tizedik munkahelyet nekik köszönhetjük. Ha az újrabefektetett jövedelmeket nézzük, akkor pedig azt látjuk, hogy a németek adják a teljes volumen kétharmadát. Ez azt jelenti, hogy akik már itt vannak, azok hosszabb távra terveznek.
A megtermelt profit mekkora hányadát forgatják vissza?
– Hosszú évek átlaga 50 százalékos arányt mutat. Nyilván a recesszió idején, 2009-ben és 2010-ben ez kevesebb volt.
Azért is kérdezem, mert a külföldi, multinacionális cégek kapcsán gyakran hallani azt a vádat, hogy „kitalicskázzák” az extraprofitot.
– A német vállalatok esetében a számok ezt nem támasztják alá – bár az is igaz, hogy más országok beruházói esetében a visszaforgatás aránya azért kisebb. Mindezt azért érdemes hangsúlyozni, mert amikor a befektetők „idecsábításáról” beszélünk, akkor nemcsak az új szereplőkre kell hangsúlyt tenni, hanem azokra is, akik már itt vannak. Őket ugyanis könnyebb megnyerni ennek a célnak. Olyan politikai–gazdasági feltételeket kell kialakítani, hogy megérje nekik bővíteni, beruházni.
Témánál vagyunk: az ágazati különadók és megszorítások mennyire érintették érzékenyen a német érdekeltségeket?
– A statisztikák szerint pont az érintett ágazatokban – telekommunikáció, bankszektor, energiaipar – estek vissza a beruházások, ami hosszabb távon nem kívánatos. Ezt folyamatosan hangsúlyozzuk is a kormány felé.
Felmerülhet bizonyos cégek kivonulása is?
– Nem. Tíz éve vagyok a kamaránál, eddig két esetben történt ilyesmi, ám az sem feltétlenül a magyarországi viszonyok miatt. De már az is kedvezőtlen folyamat lenne, ha az itt lévő vállalatok nem bővítenék a tevékenységüket.
Mit gondol, mindez szóba kerülhet Angela Merkel és Orbán Viktor találkozóján?
– Nem tudom megmondani.
A kormány hogyan reagál az ezzel kapcsolatos kritikáikra?
– A kamara vezetősége folyamatosan tárgyal az illetékes minisztériumokkal, néha sikerül egy-egy problémát megoldanunk.
Melyek azok a területek, amelyeken javítva növelni lehetne a német cégek befektetési kedvét?
– A lényeg a kiszámíthatóság. A vállalatok hosszú távú üzleti terveket alakítanak ki, és ha a keretfeltételek gyorsan és előre nem látható módon változnak, akkor ezek a tervek nem tudnak megvalósulni. A törvényalkotónak jóval korábban kellene egyeztetnie a cégekkel az egyes változásokról. Ezen még lenne mit javítani.
A statisztikák szerint Magyarországot Lengyelország és Csehország is megelőzi a német tőkebefektetések terén, és beruházási vonzerő szempontjából is csak a középmezőnyben szerepel a térség országai között. Mit csinálnak mások jobban?
– A ’90-es években, de még a 2000-es évek elején is Magyarország kedvenc célpontja volt a német befektetőknek. Aztán szépen lassan feljött a többi ország is. Lengyelország helyzete könnyebb: szomszédos Németországgal és négyszer akkora a piaca és a gazdasága, mint Magyarországnak. Csehország javára viszont leginkább a már említett kiszámíthatóság dönt. Azonos reálgazdasági feltételek esetén ez a szempont döntő lehet.
2015. 01. 30. (XIX/5)
