A kereszténydemokraták már 2013-ban belengették, hogy nem csak a bajba jutott ingatlanhitelesekre gondol a kormány, hanem az áru- és fogyasztási hiteleken megcsúszott, vagy éppen a lakástörlesztők, személyi kölcsönök miatt notórius sárgacsekk-gyűjtőkre is. (Egyes becslések szerint minden ötödik magyarnak van rezsitartozása, 2014-ben 350 ezer hatósági behajtást kezdeményeztek a közüzemi cégek.) Aztán a választási kampányok hátrébb sorolták a témát a tennivalók listáján, mígnem Harrach Péter frakcióvezető karácsony táján ismét napirendre tűzte azzal, hogy tavasszal már gombot is lehet rá nyomni, és 2016-tól bevezetésre is kerül. A témafelelős Rétvári Bence alelnök lett, aki a múlt héten az igazságügyi tárcához továbbította a pártja által kidolgozott törvényjavaslatot, melyet a devizahitelesek megmentéséről szóló csomag elfogadása utáni következő lépésnek tart.
A családi csődvédelem elsősorban azoknak tervez segíteni, akik nincsenek reménytelenül eladósodva, viszont tartozásuk mértéke meghaladja a vagyonukat és a várható jövedelmüket. Ők azok, akik hiába törlesztik rendszeresen tartozásaikat, valamennyit még gyermekeikre is áthagyományoznak majd haláluk esetén. A jogszabálytól azt várják szülőatyjai, hogy nullára hozza fel a jó szándékú polgárt, és ad neki egy második esélyt a konszolidált élethez.
A lehetőség önkéntes vállalással indul, és hosszú távú, akár évtizedes együttműködést feltételez az állam által delegált csődgondnokkal (vagyongazda), aki egy pénzügyi terv alapján tulajdonképpen átvenné az irányítást az egyén vagy család gazdálkodása fölött. Számba veszi az értéktárgyakat és a jövedelmeket – munkabér, minimálbér, közmunka, családi pótlék, adóvisszatérítés – és racionalizálja a kiadásokat, ami pedig nem létszükséglet a család megélhetéséhez, azt átpasszolhatja a banknak. Innentől elvileg már csak az adós fegyelmezettségén és fizetési hajlandóságán múlik, hogy mikor szabadul a tartozástól, mivel az eljárási költségeket az állam vállalná magára, a bank/társasház/önkormányzat/egyéb hitelező pedig kénytelen lenne lemondani követelései egy részéről. Rétvári Bence szerint ez nem fog fájni például a bankoknak, mivel sokszor amúgy is 30-40 százalékos értéken adják el különböző faktoring cégeknek a behajthatatlan követeléseket. A tervezet sávosan határozza meg az egyes tartozások esetén gyakorolható nagylelkűség mértékét: átlagban 20-50 százalékos engedményre lehet számítani.
2015. 01. 30. (XIX/5)
