Nem közismert, de tény, hogy Budapest egyszer már elnyerte a nyári olimpiai játékok rendezési jogát: 1914-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság úgy döntött, hogy az 1920-as versenyeket mi rendezhetjük. A történelem, pontosabban az első világháború azonban közbeszól, és végül nemhogy házigazdák nem lehettünk, de háborús vesztesként részt sem vehettünk az 1920-as antwerpeni viadalon.
Pontosan száz évvel később, 2014 őszén Borkai Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnöke bejelentette, hogy Budapest „komolyan fontolóra veszi” a 2024-es rendezést. Ezt azonban valószínűleg nem egyeztette a fővárossal, ugyanis Tarlós István főpolgármester tavaly szeptemberben azt mondta, csodálkozik az ötleten, és nem tartja életszerűnek.
Alig kilenc hónappal később viszont ott tartunk, hogy Budapest és a MOB – a fővárosi közgyűlés döntése nyomán és a kormány támogatásával – már be is nyújtotta pályázatát. „Budapest szívvel-lélekkel az olimpiai pályázat mellett van, mert Magyarországnak minden szempontból megérné a 2024-es nyári játékok megrendezése” – mondta a napokban Tarlós István. Az ellentmondást tisztázandó elismerte: korábban szkeptikus volt a rendezést illetően, de az Agenda 2020 elfogadása után egyértelműen olimpiapárti lett. De miről szól az Agenda 2020, ami tehát 180 fokos fordulatot hozott a főpolgármesternél?
Az Agenda 2020 egy reformprogram, amelyet a NOB 127. közgyűlése tavaly decemberben fogadott el. Az anyag túlnyomó része irreleváns egy budapesti olimpia szempontjából, a regionális rendezésről szóló bekezdés azonban valóban újszerű. Arról szól, hogy a korábbinál jóval nagyobb lehetőség lesz rá, hogy az adott városon kívül is rendezhessenek versenyszámokat, sőt, az olimpia akár az országhatárokon is átnyúlhatna. A „budapesti olimpia” kajak-kenu számait például rendezhetnénk a világszínvonalú szegedi versenypályán, atlétikai versenyeket a debreceni Főnix Stadionban, vadvízi evezést pedig akár Szlovákiában is. Másrészt az Agenda 2020 pártolja a már meglévő versenyhelyszínek igénybevételét, és itt sem állunk rosszul, hiszen például az FTC otthona, a Groupama Aréna elnyerte a világ legjobb újonnan épült stadionja 2014-es díját, másrészt 2017-re megépül egy új uszodakomplexum a budapesti úszó világbajnokságra.
A főváros 1300 oldalas megvalósíthatósági tanulmányt készíttetett a versennyel kapcsolatban. A tanulmány szerint az olimpia nettó 774 milliárd forintra becsülhető költségével szemben az állam lehetséges többletjövedelme 1142 milliárd forint, a háztartások többletjövedelme 1006 milliárd, míg a vállalatoké 836 milliárd forint lehet, ami összesen 2984 milliárd forint többletjövedelmet jelent, ráadásul 2017 és 2025 között 100 ezer új munkahely jönne létre az olimpiának köszönhetően.
Mértékadó közgazdászok ugyanakkor vitatják a 774 milliárdos rendezési összeget, többek szerint valójában több ezermilliárdot kellene befektetni, és a korrupció lehetőségéről akkor még nem beszéltünk. (A jelentős eltérés okairól lásd interjúnkat Szabados Gáborral.)
A közelmúlt olimpiái mindenesetre vegyes képet mutatnak gazdasági szempontból. A sikeresnek ítélt 2012-es londoni olimpia költségeit 2005-ben 2,75 milliárd fontra becsülték, 2007-ben már 9,3 milliárd fontra növelték, míg a valóságban 11 milliárd fontnál, nagyjából 3900 milliárd forintnál állt meg a XXX. nyári játékok összköltsége. Ugyanakkor az olimpiai falu építése lendületet adott a brit építőiparnak, és 200 ezer munkahely jött létre a játékok idején. A kevésbé sikeres rendezésre példa Montreal: az 1976-os játékok házigazdája 6 milliárd dollárral költött többet a tervezettnél, aminek következményeit harminc évig nyögte. A 2004-es rendező, Athén szintén sikertelennek minősült gazdasági szempontból, ráadásul az olimpiára épített létesítmények nagy része egy évtizede üresen áll.
Ami a korrupciót illeti: Szalay-Berzeviczy Attila, a Budapesti Olimpia Mozgalom alapítója a kandidálás bejelentését követően fontosnak tartotta leszögezni, hogy a korrupció lehetőségét is ki kell zárni.
A rendezés esélyeivel kapcsolatban a Hetek hivatalos forrásból úgy értesült, hogy a győzelem reális reménye híján is érdemes próbálkozni, mert egy jó színvonalú pályázat a továbbiakban is jól jöhet valamely más világverseny – akár egy későbbi olimpia – elnyeréséhez.
2015. 07. 17. (XIX/29)
