hetilap

Nem véletlen, hogy a „terasznyitás” mint olyan vált a Covid-korlátozások lazításának szimbólumává. Ha már egy pofa sörre meg egy szaftos hamburgerre be – pontosabban ki – lehet valahova ülni, akkor megmenekült a nemzet. 

Eközben azonban hiba lenne elfeledkezni arról, hogy még mindig fájóan sokan vannak lélegeztetőgépen, ahonnan – az egészségügyi dolgozók minden erőfeszítése ellenére – a betegek kisebb része tér csak vissza.

Ahhoz, hogy a járványgörbe még laposabb legyen, nemcsak vakcinára van szükség, hanem oltakozókra is: egyértelműen kiderült, hogy az oltás életeket ment, vagyis aki életpárti, az most ezt a gyakorlatban egy „szurival” tudja kifejezni. És itt újra felmerül a már jól ismert etikai dilemma: miközben az oltáselleneseknek jogukban áll nemet mondani, ezzel nemcsak magukat, hanem – sajátos módon a hozzájuk hasonlóan be nem oltott – embertársaikat is veszélyeztetik, és késleltetik a járvány legyőzését.

Szakemberek és a külföldi példák sora arra is int, hogy az oltás és a betegség utáni védettség nem jelenti azt, hogy minden korlátozást következmények nélkül azonnal fel lehet oldani, illetve figyelmen kívül lehet hagyni. Az oltással a súlyos betegség és halál kockázata szinte zéróra csökken, de a megbetegedés és a fertőzés esélye még nem szűnik meg. Ha pedig a rendelkezésekben vannak is ellentmondások – melyik országban ne lennének –, ezeken aligha érdemes fennakadni, mert elhomályosulhat a végső cél: 
a járvány legyőzése.

Szóval, szurit be, maszkot fel!