S habár az esetek egy része szinte bizonyosan bűncselekmény és súlyos zaklatás, mégsincs akkora felháborodás a társadalom körében, ahogyan az intézmények vezetői, döntéshozói sem igazán tesznek meg mindent annak érdekében, hogy az ilyen vállalhatatlan eseteket megelőzzék (tisztelet a kivételnek).
Egyetemesen elfogadott lett, hogy az egyetemi kultúra már csak ilyen, ezen nem lehet és nem is kell változtatni, a "fiúk már csak ilyenek", a "lányok meg ne legyenek már ennyire prűdek", "a mi időnkben is így volt". A hasonló egyetemi beavatások viszont egész generációkat vezetnek be egy túlszexualizált, perverz, disznó "kultúrába", amely így a munkaerő világában is inkább szemet huny a zaklatások felett.
Holott nyugodtan feltehetnénk azt a kérdést is, hogy mi szükség van egyáltalán gólyatáborokra, ha azok nem az egyetemi tanulmányokra és életre való felkészülésről szólnak.
Magyar hősök, zsidó túlélők: drámai holokauszt-történetek
Akik elmondják az elmondhatatlant »
„Keveset enni, sokat mozogni, nem nézni tükörbe” – beszélgetés a ma százkét éves Keleti Ágnes olimpikonnal
Az ötszörös olimpiai bajnok elképesztő életútja »
Járt-e Jézus Indiában?
Hamis evangélium a Názáreti gyermekkoráról »