Beszélne röviden az iráni kereszténység történetéről?
– A Biblia nagyjai közül sokan azon a földön jártak, amely ma Iránhoz tartozik, néhányuknak, mint Eszternek, Habakuknak, Kürosznak a sírja ma is látogatható. Évszázadokon át zajlott szellemi befektetés ebbe a földbe. Az elmúlt néhány száz évben azonban már inkább az etnikai kisebbségek őrizték a hitet, az örmények, asszírok, akik könyörögtek, hogy Isten avatkozzon be nemzetük sorsába, és azt látták, hogy mégsem történik semmi.
Lazarus és Maggie (a Transform Iran alapítói, Lana szülei – a szerk.) is folyamatosan imádkoztak, utcai evangelizációkat tartottak, de az embereket nem érdekelte Jézus. Aztán 1979-ben az iszlám forradalom az egész rendszert megváltoztatta – olyan volt, mintha sötétség szállt volna az országra. A keresztények összezavarodtak: ők nem ezért imádkoztak hosszú éveken át. Aztán megértették, hogy ahol a sötétség nő, ott a világosság is. Lazarus azt szokta mondani, hogy Irán legnagyobb evangélistái a mollák, mert ráébresztették az irániakat az iszlám fojtogató valóságára. Ha megnézzük a számokat, 1979 előtt legfeljebb néhány száz muzulmán tért meg, azóta viszont ezrével jönnek Jézushoz.
2023.02.17. (XXVII/7)
