A mai rohanó világban egyre nagyobb erőfeszítést igényel a szülők részéről a munka és minden egyéb mellett a gyerekekkel töltött elegendő mennyiségű és minőségű idő kiszakítása a mindennapokból. Sajnos sok, már egészen pici gyereket is a TV elé ültetnek, annak ellenére, hogy rengeteg kutatás támasztja alá, hogy hároméves korig egyáltalán nincs szükségük a képernyőre, sőt egyes mesefilmekre utána sem. Az agyuk nem képes felfogni a látottakat, az idegrendszerük túlterhelődik. A tévénézés rövid távú hatásai közé tartozik például a nehezebb elalvás. Az Aucklandi Egyetem szakemberei 519 hétéves gyerek alvását vizsgálva megállapították, hogy a nap folyamán mozgás nélkül töltött órák mennyiségével arányosan növekszik az elalvás előtti hánykolódás.
A figyelemzavar talán a legszembetűnőbb a mai óvodás és kisiskolás korú gyerekeknél. Egy nagyszabású kutatás alapján ötéves gyerekek koncentrációs képességét vizsgálták. Voltak, akik kevesebb mint napi félórát néztek tévét, illetve voltak, akiknek a napi képernyőideje több mint két óra volt. Az eredmény sokkoló: 7,7-szer nagyobb eséllyel feleltek meg az ADHD diagnózis kritériumainak azok a kisgyerekek, akik napi több órát töltöttek a készülék előtt. A tévézés emellett késlelteti a gyerekek beszédfejlődését, illetve fokozza a gyermekkori elhízás veszélyét is.
A hosszú távú hatásokról nem is beszélve. Az új-zélandi Otagói Egyetem tanulmányából, mely során az egész gyermekkorra kiterjedően vizsgálták a tévézési szokásokat, majd az erre visszavezethető felnőttkori viselkedésmintákat, egyértelműen kirajzolódott, hogy a sokat tévéző gyerekek felnőttként sokkal hajlamosabbak az antiszociális magatartásra, nehezükre esik beilleszkedni a társadalomba, agresszívabbak, sőt a későbbi büntetőjogi felelősségre vonás kockázata 30 százalékkal növekedett minden újabb tévézéssel töltött órával.
2024.08.31. (XXVIII/35)
