Utunk során az volt a fő stratégia, hogy a délelőttöket utazással és a látnivalók felfedezésével töltjük, míg délutánonként a fürdésé és a pihenésé a főszerep. A patinás fürdővárosban, Montecatini Termében volt a szállásunk, innen csillagtúrával indultunk minden reggel korán, hogy a járt utakat elhagyva, a rejtett kincseket felderítsük.
Toszkánát még ma is sokan önálló nemzetnek tartják, földje megfelel az egykori Etruszk Királyság területének. A negyed magyarországnyi tartományt Itália „lelkének” nevezik; a toszkán emberek büszkék arra, hogy az ország közepén élnek és hogy az etruszkok leszármazottai.
„A legkeskenyebb mellékutak vezetnek a legcsodálatosabb helyekre!” – tanácsolták vendéglátóink. És valóban, az autópályáról letérve Siena megyében festői kép tárul elénk: lágyan hullámzó domboldalak, ciprussorok, végtelen szőlőültetvények, zöldellő olajfaligetek és napraforgómezők váltakoznak. A bőség zavarával küzdünk, de egy idő után arra jutunk, mégsem állhatunk meg minden kanyarban fotózni.