Erdoğan török elnök az Európai Tanácsba érkezik 2017-ben.(Fotó: Shutterstock / PuzzlePix )
Igen nagy jelentősége van ennek a lépésnek a jelenlegi geopolitikai helyzetben, ugyanis az utóbbi időben Törökország minden fontosabb szituációban igyekezett fenntartani semlegességét. Ez történt akkor is, amikor 2022. december 14-én az ENSZ szavazást tartott az új nemzetközi gazdasági rend kérdésében, ahol egyedül Ankara tartózkodott. Vagy a NATO közelmúltbeli bővítésekor Magyarország mellett Törökország volt az, aki szinte utolsóként ratifikálta az új tagok csatlakozását. Az orosz–ukrán konfliktusban is folyamatosan a mindenkivel kommunikáló, középen álló pozíciót veszi fel, és igyekszik minden adandó alkalommal még inkább megszilárdítani helyzetét a világpolitika térképén, mégpedig olyan hatalomként, amely a saját politikáját folytatja, külső kényszer nélkül, és amelyet nem lehet sem megkerülni, sem figyelmen kívül hagyni.
Azért is igen fontos lépés ez, mert miközben az Észak-atlanti Szerződés tagállamai egymással versengve segítik az ukrán felet a szomszédunkban dúló háborúban, Törökország, amennyiben felvételt nyer a BRICS-be, kvázi átáll az ellenfél oldalára.
Amennyiben viszont a törökök szempontjából vizsgáljuk meg a történteket, a tagfelvételi kérelem logikus lépés. Erdoğan elnök és kormánya valószínűleg megunta, hogy a Nyugat a saját érdekeinek megfelelően folytat vele „húzd meg, ereszd meg” politikát, lásd az EU elodázási taktikáját. Nem csoda, ha azt remélik, hogy keleten nagyobb nyitottságra találnak majd.
2024.09.20. (XXVIII/38)
