A lelki ember viszont nem fogadja el Isten Szellemének a dolgait, mert azok bolondságok számára.(Fotó: Shutterstock / PuzzlePix)
Pál apostol jó előre jelezte a Korinthosziakhoz írt első levelében, hogy a Szent Szellem természetfölötti megnyilvánulásai („ajándékai”, „karizmái” – köztük a nyelveken szólás [glosszolalia]) a nem hívők számára őrültségnek és ostobaságnak tűnnek: „Hiszen az emberek közül ki tudhatja meg egy ember dolgait saját szellemén kívül, amely benne van? Isten dolgait sem tudhatja meg senki más, csak Isten Szelleme [pneuma]. Mi pedig nem a világ szellemét fogadtuk be, hanem az Istentől származó Szellemet, hogy mindent megtudhassunk, amit Isten nekünk ajándékoz. Ezeket el is mondjuk, de nem emberi bölcsességből fakadó tanítás szavaival, hanem a Szent Szellem tanításaival, szellemiekhez szellemieket kapcsolva. A lelki [pszükhikosz] ember viszont nem fogadja el Isten Szellemének a dolgait, mert azok bolondságok [őrültségek, ostobaságok] számára, és nem tudja fölfogni őket, mert azokat csak szellemi [pneumatikosz] módon lehet megítélni [megvizsgálni, kikutatni]. A szellemi ember viszont mindent megítél, de őt magát senki sem ítéli meg. Hiszen »ki ismeri az Úr szívének értelmét, aki taníthatná Őt?« – bennünk pedig a Messiás szívének értelme van.” (1Kor 2:11-16)
Modern és posztmodern nyugati világunk és világnézetünk az elmúlt évszázadokban olyan változáson ment keresztül a természetfölötti valóság értelmezésében, pontosabban fokozatos megtagadásában, hogy a fenti mondatok alapfogalmait sem úgy értjük már, ahogy eredetileg értették. Az európai gondolkodásban a deizmus, materializmus, ateizmus és racionalizmus térhódításával legfőképp a „szellem” [héberül: rúách, görögül: pneuma, latinul: spiritus] fogalmának tartalma alakult át, szinte az ellenkezőjére: ma egy lelki működést értünk rajta, amely ezen belül is az értelem területéhez tartozik (azaz nem érzelmi), és tulajdonképpen az absztrakció (elvonatkoztatás) gondolati képessége.
Mint Pál apostol mondataiból kiderül, eredetileg a „lélek” (héberül: nefes, görögül: pszükhé, latinul: anima) fogalmával ellentétes, szembeállítható valóság a szellem, Isten Szellemének megnyilvánulásai pedig a lelki [pszükhikosz] ember számára esetenként őrültségnek vagy ostobaságnak tűnnek – a későbbiekben pedig kiderül, hogy kifejezetten természetfölötti jelenségek, melyek működésének értelmezésére éppen ezért Pál apostol három teljes fejezetet szentel levelében (12–14.).
2021.04.30. (XXV/17)
