hetilap

Mielőtt a filmek szerepére rátérnénk, először érdemes a kép, a képmás jelentőségét megvilágítani a bibliai világnézet alapján. A képmás fogalmával a Szentírásban először az ember teremtésekor találkozunk: Isten a saját képére és hasonlatosságára formálta az embert. Az ember az egyetlen lény a földön, amely Isten képének hordozása által megjeleníti az isteni természetet.

Pontosan ez az oka annak, hogy Isten a Tízparancsolatban megtiltotta egyéb képek és ábrázolások szakrális jelleggel történő készítését az istenség tekintetében. A teremtő Isten által létrehozott ön-képmás a földön kizárólag emberi lény lehet – így lett az ember Isten árnyéka: „Bizony árnyékként jár az ember” elmélkedik Dávid a 39. zsoltárban az emberi lét állapotán. Itt ugyanaz a héber szó szerepel, mint az ember teremtése esetében: az árnyék ugyanaz, mint Isten képe. Az óhéber kifejezés (celem) jelenthet képmást, hasonlóságot, árnyékot, de bálványt, sőt képes beszédben látszatot, vetített képet is.

Egyáltalán nem véletlen, hogy a modern héber ezen ősi szóból alkotta a fényképész/fotós kifejezést. Rövid úton eljutunk tehát ahhoz, hogy a modern fényképészet és filmkészítés az alkotás tárgyának olyan képmását közvetíti, mint ahogy az ember is a teremtőjének hasonlóságát tükrözi vissza. A képben tehát benne van az alkotó természete, hasonlósága, szellemisége.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek