Az előző részben bemutattuk, miként emelkedett ki a Perzsa-öbölvidék meddő talajából a modern katari állam, főként a temérdek földgáznak köszönhetően. Azt is levezettük, hogy a királyi család évtizedes és sokmilliárd dolláros befektetései a nyugati egyetemekbe mostanra megteremték rothadt gyümölcsüket: járványként terjed az antiszemita és anticionista ideológia, különösen az amerikai fiatalok körében. Az önérdek mellett az emírség azért ilyen lelkes támogatója e csúf folyamatnak, mert ugyanaz a vahhábita ideológia került „államvallási” pozícióba, mint amit a szaúdi monarchia épp mostanság próbál kilúgozni.
1. rész: Katar története és az akadémiai dzsihád.
Míg az óriásszomszéd, Szaúd-Arábia koronahercege a liberalizálódás jegyében fokozatosan szorítja háttérbe a fundamentalista vahhábizmus képviselőit, a katari emír, Tamím bin Hamád al-Táni szemmel láthatóan nem kíván az ultrakonzervatív irányvonallal szakítani. Bár országának zsenge kultúrája roppant mértékben nyugatizálódott, az iszlámnak a 18. században kialakult purista ágazata, Abd al-Vahháb irányzatának szellemisége nem tudott úgy kikopni Doha pazar utcáiról, mint a rijádi tornyok árnyékában.
Tökfejek, boszorkányok, szellemek és csontvázak: honnan ered a Halloween valójában?
Több ezer éves hagyományokból épül fel a pogány szelleműző ünnep »
‘56 egy párizsi gyermek szemével
Külföldön is hatalmas izgalommal követték az akkori eseményeket »
Újév, rettenetes napok és a bűnbánat ereje
A rós hásánát követő időszak a önvizsgálat, bűnbánat, bűnvallás és a megtérés ideje »