Luxusdzsihád: A Szikladóm és „Mindnyájan Jeruzsálem vagyunk" felirat egy dohai pláza kivetítőin.(Fotó: A szerzô felvételei)
Az előző részben bemutattuk, miként emelkedett ki a Perzsa-öbölvidék meddő talajából a modern katari állam, főként a temérdek földgáznak köszönhetően. Azt is levezettük, hogy a királyi család évtizedes és sokmilliárd dolláros befektetései a nyugati egyetemekbe mostanra megteremték rothadt gyümölcsüket: járványként terjed az antiszemita és anticionista ideológia, különösen az amerikai fiatalok körében. Az önérdek mellett az emírség azért ilyen lelkes támogatója e csúf folyamatnak, mert ugyanaz a vahhábita ideológia került „államvallási” pozícióba, mint amit a szaúdi monarchia épp mostanság próbál kilúgozni.
1. rész: Katar története és az akadémiai dzsihád.
Míg az óriásszomszéd, Szaúd-Arábia koronahercege a liberalizálódás jegyében fokozatosan szorítja háttérbe a fundamentalista vahhábizmus képviselőit, a katari emír, Tamím bin Hamád al-Táni szemmel láthatóan nem kíván az ultrakonzervatív irányvonallal szakítani. Bár országának zsenge kultúrája roppant mértékben nyugatizálódott, az iszlámnak a 18. században kialakult purista ágazata, Abd al-Vahháb irányzatának szellemisége nem tudott úgy kikopni Doha pazar utcáiról, mint a rijádi tornyok árnyékában.
2024.10.18. (XXVIII/42)
