hetilap

A nyár végeztével és az Úr őszi ünnepeinek közeledtével könnyebben gondol az ember az időre és arra, hogy vajon az időnk meddig tart még. A végidőkkel foglalkozó próféciákra érzékeny emberek mindig is figyelemmel kísérték az időket és azok jeleit. E vizsgálódásban komoly zavart okoz viszont az, hogy a zsidó és a keresztény/nyugati időszámítás szerint máshol állunk a történelem sodrában.

A helyes időszámításnak ugyanakkor óriási tétje van, amiről a történelmi tapasztalat bőséges mesélnivalót hagyott ránk. A különböző számolások más-más következtetésekre jutottak a világkorszak végét illetően. Amikor a várt világvége azonban rendre elmaradt, jobbára nagy zavar, vallási kétségbeesés és akár ennél súlyosabb tragédiák (pl. háborúk) következtek. Az ókorban, a középkorban és az újkorban is megvoltak azok a vélt vagy valós évfordulók, amelyektől sokat vártak bizonyos csoportok, vallások, né­pek, ám eddig csalódniuk kellett.

Napjainkban a 2030-as évekre vonatkozóan igen erős az apokaliptikus várakozás. Már Isaac Newton is arra jutott a Bibliát szó szerint értelmező (és kevésbé ismert) írásaiban, hogy a 21. század zárja le a mostani kort és hozza el Isten Királyságát. Nem véletlen az sem, hogy az ENSZ fenntartható fejlődési céljai, a globális klímaprogram, a Világbank, a WHO és más világszervezetek globalista tervei a 2030-as éveket tűzték ki célul, ahogy hazánk miniszterelnöke is sorsfordítónak nevezte a következő évtizedet. Vajon ez is olyan lesz, mint sokaknak 2012 és a korábbi világvégedátumok, vagy ezúttal jogos a készülődés?

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek