A fej- és fülhallgatók használata önmagában nem okozna kárt halló érzékszervünkben, viszont a nem rendeltetésszerű alkalmazása ezen eszközöknek, mint például az egészséges hangerősség határának átlépése, amely felnőtteknél 80 dB, gyermekeknél 75 dB, halláskárosodást idézhet elő. A már az előbbiekben is említett korosztállyal egy időre tehető a hordozható zenehallgatást szolgáló elektronikai eszközök megjelenése. A 2000-es évek áttörést hoztak a hordozható digitális zenehallgatásban. Az Apple 2001-ben megjelentette iPod nevű mp3 lejátszóját, ami felváltotta a szintén hordozható, fülhallgatóval ellátott, de nehéz és körülményes walkmaneket és discmaneket. Ezzel elindult a kompakt zenehallgatás forradalma, ráadásul ezen eszközök immár árban is elérhetővé váltak a fogyasztók számára, szerkezetükben pedig pillekönnyű eszközökről van szó. A zenehallgatás olyanná vált, mint az internethasználat – bárhol-bármikor elérhető.
A halláscsökkenés, más néven hypacusis, a fülünk funkcióképességét érintő disztorzió. Akkor beszélhetünk érintettségről, amikor a hangok meghallása, azonosítása nehézséget okoz az egyénnek és a mindennapi tevékenységeiben, mint például kommunikációban, falat állít. A károsodás kritikus foka szerint nagyothallásról van szó 30 dB-es halláscsökkenésnél, siketségnél pedig 90 dB-s erősségű károsodás van jelen. Alapvetően két típusú hallásvesztésről beszélhetünk: egyrészt idegi hallásvesztés származhat a hallóideg károsodásából kifolyólag, másrészt a hangvezető rendszer betegsége okán is keletkezhet vezetéses típusú károsodás. Az utóbbi esetében a hang belső fülbe való jutását akadályozza a külső-és/vagy a középfül rendellenessége, amely a hangvezető rendszer (pl. dobhártya) működési zavarát idézi elő, így a hang nem továbbítódik megfelelően a mebránon át a belső fülig. A betegség előidézéséért egyéb más betegségek szövődményei is felelhetnek, vagy csak szimplán a fülzsír felgyülemlése is állhat a középpontban. Az idegi halláskárosodáskor mélyebbre ható probléma áll fenn, amikor is a belső fül, a hallópályák vagy az agykéreg a felelős. Többségben ilyen hallásvesztés esetekkel találkozhatunk. A fület érő ártalmak okozói lehetnek fertőzésektől kezdve, zajártalmon át az időskori hallásrendellenességig. Az idegi eredetű halláskárosodás súlyosabb, mint a vezetéses típusú párja, mivel az esetek túlnyomó részében nem visszafordítható.
Az orvostudománynak számos alternatívája van a hallás feljavítására, hallókészülékes megoldásokkal vagy súlyosabb esetben implantátumok behelyezésével is.
2023.02.17. (XXVII/7)
