Az elnök, az alelnök, a pénzügyminiszter és a Nemzeti Gazdasági Tanács igazgatója gazdasági „reformokat” jelentenek be.(Fotó: AP / Andrew Harnik)
A baloldal és a jobboldal közötti egyik legnagyobb különbség, hogy a konzervatív kapitalista nézőpont a piaci szereplőket hozza olyan helyzetbe, hogy azok a jobb minőségű termékkel vagy a hatékonyabb munkával magasabb profitra tudjanak szert tenni, szemben a baloldali, szocialista nézőponttal. Ennek az alaptézise ugyanis leegyszerűsítve annyi, hogy az állam adó formájában begyűjti a pénzt a piaci szereplőktől, hogy a „rászorulóknak” maga ossza ki azt szociális juttatásként, így teremtve meg egy úgynevezett „társadalmi egyenlőséget”.
Míg a kapitalista nézőpont alacsonyan tartja az adókat, hogy a munkaadók tudjanak bért emelni vagy új befektetéseken keresztül újabb munkahelyeket teremteni, és azokat jutalmazzák, akiknek van hozzáadott értékük a gazdasági teljesítményben, addig a szocialista nézőpont nem segíti elő, hogy a szociálisan rászoruló rétegek próbáljanak javítani az életminőségükön. Ez utóbbi viszont azoktól sokkal többet von el, akiknek „több van”, így a tőkeerős felső középosztály, illetve a vállalkozások általában a leginkább megadóztatott réteg.
Trump elnöksége alatt számos amerikai multicég hazaköltöztette a főhadiszállását, ugyanis Trump „adóamnesztiát” hirdetett, valamint a társasági adó kulcsát 21 százalékra mérsékelte a kiugróan magas 35 százalékról (Magyarországon ez az adókulcs 9 százalék). Ezt az alacsonyabb számot érdemes megjegyezni, ugyanis más kontextusban ugyan, de Biden legújabb adócsomagjában is felbukkan.
2021.04.30. (XXV/17)
