Ez egy véleménycikk. 

Vegyünk először egy kapós műfajt a piacon. Legyen ez, mondjuk a tömegfilm. A kasszasiker, leánykori nevén a blockbuster. Bár ez sokba van, könnyen hozzáférhető a piacon és sokan előszeretettel fogyasztják.

Olyan, mint közétkezésben a tarhonyás hús: előbb-utóbb mindenki eszik belőle, egyszerűen lehetetlen kikerülni. 

És jöjjenek máris a hozzávalók. Az alaptéma legyen friss-ropogós: mondjuk a világvége. Azt nem lehet elrontani, annyira benne van a levegőben. Ha rátaláltunk e kapós témára, keressünk hozzá színészeket. Fontos, hogy semmiképpen ne legyenek túl jók, ez ugyanis veszélyeztetné a kívánt végeredményt. Előfordulhat, hogy tévedésből becsúszik valami kvalitásos művész, mint a fent jelzett dolgozatba oktalanul belepottyant Halle Berry. Na, ekkor gond van, s mi készítők pillanatra elfehéredünk. De aztán megoldjuk. Nagy szerencsénkre a mondatok, amiket neki ebben a szerepben elmondania kell, annyira szint alattiak, hogy az végül megment mindent. Igy fellélegezhetünk. Elmúlt annak a veszélye, hogy figyelmetlenségből mégis jó film kerüljön ki a kezeink közül…

Ha mindezzel megvagyunk, jöhet a szövegkönyv. Hiszen beszélniük kell derék alvállalkozóinknak, kiknek makacsul ez áll a munkakönyvében: színész. Ki tudja, miért? Bizonyára elírás történt. Tehát a szöveg. Mondatokat írni bárki tud. Nem kell ide semmi életszerűség. Vagy szókincs. A képernyő, ahová bepötyögjük a negyedik osztályos füzetünkből szótagolva bemásolt szavainkat – mindent elbír. Ráadásul így trendiek is lettünk. Hisz a régi mondatok most újra hasznosulnak. Ezzel meg védjük is az ökológiai lábnyomot. Vagy mit. 

Attól nem kell félnünk, hogy alvállalkozóink (a színészek) közül bárki szót emel, miszerint szerepe túl primitív, betanulandó mondatai elképesztően silányak. Nem, ilyenre sor nem kerülhet. Ha volna efféle hang, az kibukott volna már a castingon, és nem kaphatna feladatot a projektben. 

A legjobb módszer (ám ez csak ajánlott fűszer a recepthez), ha a forgatásra jól képzett minőség-ellenőröket fogadunk, nem olyan drága az. Ők gondosan ügyelnek egész a végéig, hogy nehogy a minőség alulról átlépjen egy bizonyos szintet, mert ha ez megtörténne - mehet az egész a kukába. A mélyebb üzenet, a valóság bármely részével rokon cselekményszál idegesítő felbukkanása, egy véletlenül hiteles érzelmi reakció – mind életveszélyes, munkánk kimenetele szempontjából. 

Ne felejtsük: rossz filmet akartunk készíteni! Nem kicsit, nagyon rosszat. Elképesztően gyengét. És mivel ez az eredeti célunk, ragaszkodjunk hozzá. Nehogy kiengedjünk egy óvatlan pillanatban! 

Van tehát már témánk, hozzá színészeink és szövegkönyv. Maga a történet nem okozhat gondot, ezért nem is szóltunk eddig róla. Ráér valamikor a forgatás alatt kitalálni, mi legyen az. 

E téren kell a józanság. Ha valami eredeti ötletünk támadna, ne essünk pánikba! Keressünk egy hűvös sarkot, gondolatoktól forró homlokunkat nyomjuk a hideg klinkertégláknak és várjunk: hamar elmúlik. Aztán húzzunk ki zoknisfiókokat, nyissunk ki molytól nyüzsgő gardróbszekrényeket és mindent, de tényleg mindent dobjunk a földre, amit már láttunk valahol ebben a „világvége, majd utolsó percben megmenekülés”-műfajban. 

Ha a földre csinos kupacot halmoztunk a dohos és penészes kellékekből, az egyes darabokat emeljük fel szépen és tegyük bele (szigorúan minden logika nélkül) a mi mostani filmünkbe.

Kerüljön bele az ostoba és képmutató NASA, pár fafejű sokcsillagos tábornok, egy maroknyi szétesett család, akik a vész hatására újra összeállnak. És kell egy szál irritálóan okoska áltudós, aki mindenképp kinyúlt, pizzafoltos pólóban nyomul a döntéshozókig; a fejében egy komplett észkombájn zakatoljon.

Nélküle nem menekülhet meg a világ semmiképp. Végül persze szórjunk a főzetbe rengeteg CGI-t, sőt még annál is többet. Legfőképp azért, mert az olyan, mint a Bazi nagy görög lagziban az ablaktisztító: mindenre jó és mindent elfedhetünk vele. 

Most, hogy így összeraktuk a főztünket, óvatosan meg kellene kóstoltatnunk, mit is dobtunk össze. Erre valók a nézők, szegények. Vigyázzunk azért, hogy meg ne lássák termékünk csinos dobozán a kisbetűs feliratot: emberi fogyasztásra alkalmatlan.