Az FTC vezetőségének nyilatkozata a tehetetlenséget tükrözi: "A Debrecen, illetve a Ferencváros játékosait bántalmazók nem szurkolók, hanem bűnözők voltak." "A Ferencváros elhatárolja magát azoktól az emberektől, akik bűncselekményeket követnek el, és ezzel súlyos kárt okoznak nem csupán a Ferencvárosnak, de az egész magyar labdarúgásnak."
Az viszont igaz, hogy ezek az emberek évek óta sikeresen keltik azt a látszatot, hogy ők Ferencváros-szurkolók. Olyannyira, hogy eddig a teljes FTC-t sikerrel megtévesztették, ugyanis eddig senki nem határolódott el tőlük. Akkor sem, amikor győztes meccsek után a játékosok az ő szekrényvállukon hagyták el a pályát, amikor a játékosok róluk áradoztak, mint "a mi csodálatos közönségünk"-ről. Akkor nem nevezték őket bűnözőknek, amikor minden MTK-meccsen többször elénekelték az Indul a vonat Auschwitzba kezdet? dalt.
A Ferencváros vezetőségének az sem tűnt fel, amikor a tizenkettes szektorban rendszeresen, meccsről meccsre transzparensekkel reklámozta magát a MIÉP; az sem zavarta őket, hogy az Üllői úti stadion tizenkettes szektorában vert tanyát az Aryan Army (Árja Hadsereg) nev? szurkolói csoport. Valamiért ezek a most (joggal) bűnözőknek nevezett elemek is úgy gondolták, hogy a Ferencváros az ő klubjuk. Talán azért, mert a MIÉP-matricák a Fradi- éttermet és sörözőt is díszítették, talán azért, mert a szurkolói relikviákat árusító, stadionbeli üzletben rendszeresen a nyilas dalokból készített összeállítás szólt.
Felelős a Ferencváros, mert a leírt példák igazolják, hogy a szélsőségesek klubszinten is beépültek a vezetés tudtával és cinkosságával. Ennek a beépülésnek a jelei Újpesten is megvannak, a mérkőzéseiken ők is elénekelték már, hogy "Indul a vonat
"
A pályákon sokszor neonáci politikai agitátorok jelentek meg, akik például Kispesten "csak a Hitler" kórusokkal akarták lázba hozni az elvesztett mérkőzés miatt frusztrált szurkolókat. Mindezeket a jelenségeket a klubvezetők próbálják bagatellizálni.
A mérkőzéseken történt dolgokra a sajtóban is a visszhangtalanság a jellemző jobb esetben, rosszabb esetben a történteket kifestik, elfedni próbálják. Olyan meccsekről, ahol szinte náci tömegtüntetés zajlott az alkalomhoz illő nóták eléneklésével, legtöbbször az jelent meg, hogy a közönség végre rendesen viselkedett.
A szövetség és a liga ezen a területen szintén a tehetetlenség és az értetlenség jeleit mutatja. Egy lila majomért megbírságolják a Ferencvárost, viszont előtte egy évvel egy Fradi–MTK-n egy egész szektornyi antiszemita transzparens sem szúrt szemet nekik.
A politikai elit sem vesz tudomást a kérdésről. Demonstratívan vesznek részt a Fradi, Újpest, Debrecen stb. mérkőzésein; sajnálkoznak a futballhuliganizmus felett, közben nem veszik észre, hogy itt nem futballhuligánokról van szó, hanem a stadionokban tenyésző és fejlődő neonáci mozgalomról. A tettlegességet előkészítő atrocitások nem tudják megzavarni sztoikus nyugalmukat; sőt még egy fideszes politikus oda is eljutott, hogy a pénteki botrányért áttételesen Várszegit tette felelőssé, összekacsintva ezzel az utcán randalírozó szélsőjobbos utcai harcosokkal.
Felelős a Ferencváros, felelős a többi klub, felelős a szövetség, a liga, a politikai elit, de alapvetően az egész kérdés a nemzet problémája, nemzeti felelősség az, hogy ilyen kérdésekben engedünk-e a randalírozók agresszivitásának, megijedünk-e a mocskolódók gyalázkodásaitól, és átengedjük-e stadionjainkat náci demonstrációk számára.
2003. 06. 06. (VII/23)
