hetilap

– Magyarországon a népesség hány százaléka mozgáskorlátozott?– Valós statisztikai adatok nincsenek, saját felméréseink és a nemzetközi statisztika adatai szerint a népesség mintegy öt százaléka súlyosabb mozgásfogyatékossággal él. A hozzátartozók és az ellátásukhoz kapcsolódó személyek révén ez a fogyatékosság a népesség 15-30 százalékát érinti.– Melyek azok az alapproblémák, amelyek a fogyatékos emberek életkörülményeit befolyásolják?– Az állapothoz nem igazodó lakáskörülmények, a szociális szolgáltatások – orvosi ellátás, bevásárlás, tanulás, munkavégzés – igénybevételének korlátozottsága, az épített környezet akadályai, elsősorban a lépcsők. Maga a közlekedés elsődleges probléma. E témában az egyéni és a tömegközlekedés megoldatlan kérdéseire kell mielőbb megfelelő választ találni, de nem közömbös az sem, hogy nincsenek sehol akadálymentes nyilvános vécék. Külföldön a várostérképeken külön jelölik ezeket, és egységes, úgynevezett "Eurokulcs" segítségével minden országban díjmentesen használhatók.– Hogyan alakul a munkavállalás lehetősége?– Sok tényezőtől függ. Elsődlegesen a leendő munkavállaló fizikai képességeitől, amelyek a fogyatékosok esetében csökkentik a lehetőségeket, másodsorban a képzettségétől és a megmaradt fizikai képességek felhasználásának ügyességétől, amelyek esélynövelők lehetnek. Nyilvánvaló, hogy egy szakképzetlen mozgásfogyatékos személy aligha tud elfogadható munkahelyet találni. A probléma másik oldala a munkahely és a foglalkoztatási szándék. A törvényben előírt öt százalékos kötelező foglalkoztatási arány ellenére a munkáltatók csak nagyon kevés helyen foglalkoztatnak fogyatékos embereket, inkább fizetik a mulasztásért járó bírságot. Sok esetben a foglalkoztatást a helyi építészeti körülmények akadályozzák meg, az akadálymentesítés pedig többe kerülne, mint a sokévi bírság. Az sem közömbös, hogy a munkahelyre a fogyatékos ember hogyan, milyen járművel, milyen egyéb akadályok legyőzésével képes eljutni, ha ez egyáltalán lehetséges.– Vannak-e ígéretesnek tűnő pályák, foglalkozások a mozgáskorlátozottak számára?– Igen. Elsősorban a szellemi munka terén. Sajnos az építészeti adottságok miatt elenyészőek a tanulási lehetőségek az iskolákban. Azt szoktuk mondani, hogy a felsőfokú végzettség? mozgáskorlátozottak "kényszerképzettek", mivel nem azt tanulják, amihez kedvük és tehetségük van, hanem azt, aminek az épületébe be tudnak jutni. Éppen ezért fokozott jelentősége van és lehet azoknak a szakmáknak, amelyeket egyéni tanulással, otthon lehet elsajátítani, akár a legmagasabb szinten is. Ilyenek az idegen nyelvek, a számítástechnikai, a pénzügyi ügyvitel, valamint ezek kombinációja. Eddig a legtöbb felsőfokú képzettséget szerzett mosgáskorlátozott jogász lett, mivel kerekesszékkel a jogi karra lehetett viszonylag könnyen bejárni, vagy levelező tagozaton lehetett megszerezni a képesítést. Sajnos a műszaki főiskolákra és egyetemekre átlag tízévenként jut egy-egy súlyosan mozgáskorlátozott hallgató, pedig éppen az akadálymentesítés terén volna nagy szükség ilyen, a problémákat személyesen is megtapasztaló szakértőkre.– Mennyiben más a mozgássérült emberek helyzete a fővárosban és vidéken?– A nagyobb városokban a helyzet valamivel kedvezőbb, mint vidéken, de a problémák között nagy eltérések mutatkoznak. A városok járdái olyan magas pereműek, hogy akadályozzák a kerekesszékek közlekedését a munkahelyre vagy az iskolába. A falvakban sok helyen nincs se járda, se munkahely, a megfelelő iskola pedig néhány településsel arrébb van, ha egyáltalán van valahol a közelben. Vidéken könnyebb kijutni a lakóházból, mert kevesebb a lépcső, vagy van hely hosszú, enyhe lejtőt készíteni, viszont nehezebb intézményes segítséghez, szociális és egészségügyi segítőszolgálathoz jutni, mint a nagyvárosokban. Vidéken nincs választék akadálymentesen megközelíthető üzletekben és szolgáltatásokban, a városokban viszont sokkal nagyobb távolságokat kell megtenni, de végül lehet találni ilyeneket is. A bevásárlásokat a modern, új üzletházak és bevásárló-központok mindenütt megkönnyítik, mivel ezeket legtöbbször a külföldi anyavállalat országában érvényes szigorú szabályok szerint, illetve saját jól felfogott üzleti érdekeik szerint akadálymentesre építik. A hazai üzletek és szolgáltatók többsége – bankok, élelmiszer- és iparcikk kereskedők, fodrászok, színházak, mozik – még nem jutott el erre az egyszer? felismerésre.– És mi a helyzet a sport területén?– Sorstársaim többsége ugyanúgy kedveli a különféle sportokat, mint bárki más, azonban a sportlétesítmények nagy részébe nem tud bejutni, sem mint sportoló, sem mint néző. Sajnos ez jellemző az uszodákra is, pedig az úszás lenne az egyik legfontosabb önkarbantartó, kondicionáló és rehabilitációs tevékenység számunkra. A versenysport sem idegen tőlünk, amit a mozgáskorlátozottak olimpiáiról és más világversenyekről hazahozott rengeteg érem – közöttük sok-sok arany – ékesen bizonyít!– Változott-e a fogyatékos emberek társadalmi megítélése, elfogadottsága az utóbbi időben?– Nagyon remélem, hogy igen. Sem a társadalom, sem a fogyatékosok rétege nem tekinthető egységesnek, ezért csak arról beszélhetünk, hogy pillanatnyilag milyennek érezzük a közösségek és a hivatalos szervek megnyilvánulásait. Rendkívül pozitívan értékeljük, hogy márciusban, az előző kormányzati ciklus utolsó parlamenti munkanapján, ellenszavazat nélkül elfogadták az úgynevezett esélyegyenlőségi törvényt, amely – hiányosságai ellenére – valóban európai színvonalon fogalmazza meg a következő évtizedek kormányzati és társadalmi feladatait. Ezek következetes végrehajtásával behozhatjuk azt a hatalmas lemaradást, amely részben az állam korábbi paternalista szerepéből, részben a problémák ismeretének hiányából halmozódott fel. A tavaly elfogadott új építési törvény áttörést jelentett a hazai jogalkotásban, mert ebben jelent meg először az akadálymentesség fogalma és kötelezettsége a közhasználatú építményekre vonatkozóan.– Elegendő-e mindez a helyzet lényeges javításához, a még bőven létező problémák megoldásához?– Nem, ez még csak a kezdet, de annak nem rossz! Az említett törvényekhez számtalan végrehajtási rendeletet kell a kormányzatnak mielőbb megalkotnia, majd következetesen végrehajtania. A meglévő törvények mellett újabbak megalkotása is fontos lenne, és egy sor meglévő jogszabályt – oktatási törvény, szociális törvény, adótörvények, KRESZ, közlekedési támogatásokra vonatkozó rendelet, építészettel kapcsolatos rendeletek stb. – módosítani szükséges; ezek együttes száma a százat is meghaladja. Az esélyegyenlőségi törvény a középületek akadálymentesítésére 2005-ig, a tömegközlekedés akadálymentesítésére 2010-ig tűzött ki határidőt. Ez csak a kívülálló számára tűnik hosszúnak, a valóságban nagyon is rá kell hajtani, mert a megoldások alapos előkészítést, összehangolt, hatékony szervezést és munkát, valamint bizonyos elkülönített pénzalapot igényelnek. Lehet okosan gazdálkodni, mert például az új 4. számú metróvonalat – a hatályos törvénynek megfelelően – eleve úgy kell megépíteni, hogy minden állomásán legyen lift. Az akadálymentes kialakítás többletköltsége nem éri el a teljes beruházási költség egy százalékát sem. Ha a lifteket utólag kellene beépíteni – mint például a már meglévő metróállomások esetében – akkor egyetlen állomáson a liftek beépítése nagyjából ugyanannyiba kerül, mint a 4-es metrónál jelentkező összes többletköltség.– Érezhető-e támogatottság a kormány részéről a mozgáskorlátozottak speciális problémáinak megoldására, a helyzet javítására?– Az új kormány működésének első negyedévében számtalan valóban fontos vagy fontosabbnak tartott probléma megoldásával volt elfoglalva. A választási kampányban több, ma a koalícióban résztvevő párt bírálta az előző időszak fogyatékosokkal kapcsolatos politikáját és utalásokat tett a majdani kedvezőbb megoldások lehetőségére. Ma még ezek megvalósulásából semmi sem látszik, de a fogyatékosok szakmai és érdekvédelmi szervezetei mindent elkövetnek, hogy a problémákra felhívják a kormány tagjainak figyelmét. Munkájuk megkönnyítésére javaslatokat is nyújtottunk be, amelyek tartalmazzák a lehetséges megoldások alapjait is. Nagyon szeretnénk, ha az esélyegyenlőség megvalósítása, a szükséges intézkedések meghozatala és következetes végrehajtása nem kerülne be a pártok közötti politikai darálóba!– Összefoglalható-e ennyivel a fogyatékosok szervezeteinek érdekvédelmi tevékenysége?– Semmiképpen sem. Az érdekvédelem és érdekérvényesítés összetartozó fogalom, de rendkívül széleskör? tevékenységet foglal magában. A mozgáskorlátozottak részéről a több mint 120 ezer tagot tömörítő tagegyesületekből álló MEOSZ sem elégedett meg azzal, hogy kapcsolatfelvételt kezdeményezett a kormányzattal, hanem a tagegyesületek igyekeznek hasznos együttműködést kialakítani a saját működési területükön illetékes megyei és települési önkormányzatokkal, hatóságokkal, egészségügyi intézményekkel és természetesen másfajta fogyatékossággal élő emberek szervezeteivel is. Ezenkívül a sorstársainkat érintő legfontosabb kérdésekről, jogszabályokról és szervezeteink életéről rendszeres tájékoztató-előadásokat, szakmai képzéseket tartunk, amelyeken előadóként minisztériumok szakértő munkatársai, valamint speciális képzettséget és gyakorlatot szerzett sorstársaink szerepelnek. Itt említem meg, hogy ez év tavaszán 11 helyen tartottunk regionális tájékoztató szakmai előadássorozatot az akkor még újdonságnak számító akadálymentesítés témakörében az adott régióba tartozó építészek és építészeti hatósági szakemberek számára. Számunkra is meglepő volt a hallgatók tájékozatlansága az akkor már több hónapja hatályban lévő jogszabályok tartalmával kapcsolatban. Ez a tapasztalat is igazolta az ilyen előadások szükségességét.– Értékelhetjük-e az elhangzottakat úgy, hogy reményteljesen várhatjuk a közeljövőben a fogyatékosok helyzetének lényeges javulását, gondjaik megoldását, egyenlő esélyeik megvalósulását ?– A kérdésben felsoroltakból egyelőre csak a remények tűnnek reálisnak. Amint azt az előzőekben vázoltam, a munka javarésze még hátra van. A megvalósítás kezdetének kezdeténél tartunk, az illetékes minisztériumok és más hatóságok még csak éppen elkezdték a problémák felmérését, a szakmai kérdések megismerését. Mi arra törekszünk, hogy a megismerés azonnal kiterjedjen a lehetséges megoldások módjára is. Ezt számunkra megkönnyíti a nemzetközi, főleg az európai uniós helyzet részletes ismerete, aminek alapját az adja, hogy szakértőink – részben szakmai szervezeteink megbízottjaként – sok éve tevékenyen részt vesznek több nemzetközi szakmai bizottság munkájában.