A homeopátia jelentése: hasonló szenvedés. A „hasonló hasonlót gyógyít”
kétszáz éves elv alapján a beteg tüneteit orvosolja azzal a szerrel, amely
egészséges emberben ugyanolyan tüneteket idézne elő. Sok növényi eredetű szert
alkalmaz, de nem fitoterápia; a növények (a nadragulya, a kamilla, a
vadrozmaring) mellett állati anyagokat (mint háziméh, viperaméreg, osztrigahéj)
és ásványokat (kén, foszfor, arany) használ. Vallja, hogy a beteg
személyiségéhez legjobban illő, egyetlen gyógyszerrel érhető el igazi gyógyulás.
A hígítással végzett potenciálás (dinamizálás) során szabadul fel az alapanyag
gyógyító energiája. Az emberi test finom energiák erős és sűrű szövevénye, az
energiamezőkben keletkező zavar a betegség. Az életműködéseket szabályozó
dinamikus energiák csak mennyiségileg és minőségileg összemérhető
szubsztanciákkal befolyásolhatók. Erre a célra valók a potenciált, tehát
energiában, jelértékben gazdag homeopátiás gyógyszerek. Heveny betegségnél
elegendő a testi tünetek hasonlósága, idült betegségben a szellemi jelenségek
megfelelősége is követelmény.
A potenciálás (dinamizáció) a végső hatóanyag előállításának döntő lépése. Minél
hígabb az oldat, annál erősebb a szer hatása, és megszűnnek a mellékhatások. A
hígítást és a rázást váltogató módszer a potenciálás. A C-potencia az „ősoldat”,
mely százszoros hígítása (C1) az anyagnak. Gyakran ajánlott és alkalmazott
hígítás a C30 (az ősoldatot még huszonkilencszer hígítják). A legnagyobb
hígításban már nincs is ott az eredeti molekula; de ez a tény a homeopaták
számára cseppet sem zavaró. Sőt a hígítás fokozásától a hatás növekedését
várják. A homeopátiás szerek pontos működését nem kémiai-gyógyszerészeti
eljárások, hanem az atomfizika, a kibernetika és a káoszkutatás módszerei fogják
felderíteni. Alkalmazói szerint a gyógyszerek annál erőteljesebben hatnak, minél
kisebb a hatóanyag-tartalmuk, mert a szerek a bennük lévő anyagtalan erő által
érik el a szervezetben a kozmikus energia harmóniájának helyreállását. És ezzel
meg is érkeztünk a homeopátia valódi gyökeréhez, amely nem más, mint a
századelőn virágzó, mélyen okkult teozófia gyógyászati ága: az antropozófia.
Jelenleg a homeopátia másodvirágzásának vagyunk tanúi. Nagy a kínálat az efféle
szerekből, élénk az érdeklődés, és jelentős a felhasználás, ám minimális az
igény és a követelmény a szerek előállítóival, forgalmazóival szemben. A
homeopátiás szereket nem vetik alá azoknak a szigorú, többlépcsős
gyógyszervizsgálatoknak, amelyeket egyetlen „igazi” gyógyszer sem úszhat meg.
Nehezíti a helyzetet, hogy a homeopátia mögött semmiféle racionális háttér nem
nevezhető meg. Mi a hatóanyag? Az oldószer? Vagy az immateriális hígítóanyag?
Nincs bizonyíték arra, hogy a homeopátia akár csak egyetlen klinikai állapotban
is hatékony beavatkozás lenne. Sokszor emlegetik mint jó példát az asztmások
homeopátiás immunterápiájának sikerét, s az erről szóló közlést, de
következetesen elérhető kedvező eredményekről már nincs hiteles közlemény. Egy
állítás biztosan igaz: a szerek ártalmatlanok, nincs mellékhatásuk. Ennek
egyetlen oka, hogy nincs bennük semmi.
2008. 01. 18. (XII/3)
